Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.
többféle kivezető utat kerestek a jelenlegi nehézségből. 4 8 Ilyen pl. az a feltevés, hogy Jézus ugyan testvéreinek a felszólítását elutasította, mert akkor még nem kapott utasítást Istentől a Jeruzsálembe menetelre Utóbb azonban felment, mivel közben kapott erre indítást. Ez az értelmezés érthetővé és simává tenné a szöveget, csak az a baj, hogy a szövegben nincs semmiféle utalás ilyen isteni utasításra s így nem is valószínű, hogy az evangélista ilyenre gondolt volna. Már óegyházi írásmagyarázók gondoltak arra, hogy a megoldás kulcsa a „felmegyek" szónak megfelelő görög kifejezés kétértelműségében rejlik. Ez a görög szó t. i. a negyedik evangéliumban Krisztusnak Istenhez való menetelét s ezzel együtt a keresztfára menetelét is megjelölheti. Ha erre a jelentésre gondolunk, akkor Jézus arról beszél, hogy „még nem", t. i. a küszöbön lévő sátoros ünnepen még nem „megy fel" a keresztre, mert Istentől rendelt ideje még nem teljesedett be. Számolnunk kell azzal, hogy az evangélista Jézus szavának ismét szándékosan adott kettős értelmet s hogy emiatt a kettős értelem miatt állott elő a jelenlegi nehéz helyzet az evangélium szövegében. A 11—13. versekben az evangélista élénk színekkel festi a sokaság hangulatát a jeruzsálemi ünnepen. A zsidók keresik Jézust, de véleményük megoszlik. Egészen általános formában jellemzi az evangélista a sokaság egy részének nézetét avval, hogy Jézus „jó", azaz Isten akaratát kereső, törvényét tisztelő „jó és igaz" ember (v. ö. pl. Luk. 23, 50; Mát. 5, 45; Csel. 11, 24). Az evangélista ennél a kifejezésnél talán arra is gondol, hogy „senki sem jó, hanem csak Isten" (v. ö. Zsolt. 118, 1; I. Krón. 16, 34; II. Kr,ón. 5, 13; — Márk 10, 18): ez a kifejezés Jézust Isten mellé helyezi. A másik vélemény az, hogy „ámítja a népet", pontosan: elcsábítja Isten igaz tiszteletétől és tévútra vezeti. Ez a szemrehányás és vád éri Jézust az írástudomány részéről a talmudban is: az evangélista nyilván jól ismerte, hogyan gondolkodott a rabbinátus Jézus felől s szemléletében egybeolvadt a zsidóságnak a hullámzó véleménye és a későbbi állásfoglalása. 7, 14—24: Jézus tanításának az eredete. Amikor az ünnepnek a fele már elmúlt, Jézus felment a templomba és tanított. Ezen csodálkoztak a zsidók és azt mondták: Hogyan ért ez [az ember] az írás[tudomány]hoz, holott nem tanulta? Jézus pedig így felelt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem elküldött. Ha valaki igyekszik cselekedni az ő akaratát, majd megismeri, hogy a tanítás Istentől van-e vagy pedig én magamtól szólok. Aki önmagától szól, az a maga dicsőségét keresi. Aki azonban annak a dicsőségét keresi, aki őt küldötte, igaz az és nincs benne álnokság. Vájjon nem Mózes adta-e nektek a törvényt? Mégsem tartja meg közületek senki a törvényt! Miért akartok engem megölni? A sokaság így válaszolt: Gonosz lélek szállott meg! Ki akar megölni? Jézus így felelt nekik: Egyetlen egy [isteni] művet vittem 48 Ha a „nem megyek fel" szöveg volna az eredeti, akkor már a „még nem megyek fel" szövég is nyilván ezen a nehézségen szeretne könnyíteni. Lényegesen azonban az utóbbi szöveg sem könnyít, mert végeredményben mindkét szöveg egyformán elutasítja a testvérek kívánságát, hogy Jézus menjen fel az ünnepre s Jézus ezzel az elutasítással szemben mégis felmegy. 117 11-13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. I
