Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért
66 ,1 2 3 4 l 2 3 4 ÍO, 1: A tizenkét apostol; v. ö. Márk 6,7; Luk 9,1. — 10,2—4. v. ö. Márk 3, 14—19; Luk 6, 12-16; Csel 1,13. És magához htván tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, úgyhogy ki tudták űzni azokat és tudtak gyógyítani minden betegséget és minden gyöngeséget. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és testvére András; és Jakab, a Zebedeus fia és testvére János; Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, Kananeus Simon és Iskáriótes Júdás, aki őt elárulta. Jóllehet Máté még semmit sem mondott arról, hogy Jézus egy tizenkét tanítványból álló kört választott ki magának, úgy szól róla, mint olvasói előtt ismeretes körről: a gyülekezet jól ismerte (v. ö. I. Kor 15,5). A tizenkettőt Jézus munkájának osztályosaivá teszi, t. i. hatalmat ad nekik a démonok és mindenféle más betegség fölött és kiküldi őket, hogy Isten királyságát igével és cselekedettel hirdessék. Ennek kapcsán közli Máté a tizenkettőnek, ^kiket az őskeresztyén gyülekezetben elterjedt név szerint «apostolokénak mond, a nevét Ilven «apstoli katalógusok» Márknál és Lukácsnál is találhatók s azok nagyjában megegyeznek egymással. Első helyen mindenütt Simon Péter áll ő a tizenkettő testületének a vezetője, aki annak nevében szól (pl. Mát 16,19); neki jelenik meg a feltámadott Krisztus először (I. Kor 15,5). Simon a «Péter» nevet, mely az arám Kéfásnak görög fordítása és annyit jelent, mint «szikla». Jézustól kapta. A név aligha szolgál Péter jellemszilárdságának megjelölésére, mert inkább hirtelen fellobbanó s befolyásolható természetű ember volt. Talán közelebb járunk az igazsághoz, ha arra gondolunk, hogy Péter Mát 16, 18 szerint az új gyülekezetnek az első építőköve és mint ilyen «szikla». A két testvérpár után, akik közül Péter, Jakab és János Jézusnak a legszűkebb bizalmas környezetét alkották, az evangélista a tizenkettes egyesület tagjait párosával sorolja fel. Bertalan (görögül: Bartholomaios) tulajdonképen annyi, mint «Tolmaj fia». Taddeus helyett egyes kéziratok Lebbaeust olvasnak, ami inkább arám hangzású név, Lukács pedig helyette egy Jakab fia, Júdást említ. Simoni a «kananeus» név a radikális forradalmi zelóta-párt tagjának mondja (arámul «kananeus» a. m. görögül «zelóta»). Jellemző, hogy Jézus tanítványi körében a felsőbbség szolgálatában álló vámszedő és a forradalmár zelóta békésen megférnek egymással. Utolsó helyen említi az evangélista Júdás Iskáriótest, aki Jézust (ellenségeinek) «kiszolgáltatta», vagy ahogyan görög kifejezést fordítani szoktuk: «elárulta». Az Iskáriótes név valószínűleg annyit jelent, mint «Kerijoth-beli férfiú». Ján 6,71 és 13,2 szerint már Júdásnak az atyja is viselte ezt a melléknevet. Kerijoth (v. ö. Józs 15,25) Jucfeában levő. falu s ha az Iskáriótes névnek ez az értelmezése helyes, úgy Júdás volt a tizenkettő közt az egyetlen júdeai származású. A tizenkettőt Jézus nyilván nem egyszerre, hanem lassanként választotta ki, hívta el, hogy messiási munkájának az osztályosai legyenek. Ebből azután természetszerűleg adódott, hogy utóbb elsősorban őket készítette elő halálára, mint messiási müvének kiteljesedésére. Ugyanez a körülmény tette természetessé, hogy a tizenkettő lett az első keresztyén gyülekezet vezetője. Hogy Jézus éppen tizenkettőt választott be tanítványainak szűk körébe, az nyilvánvaló utalási foglal magában Izráel tizenkét törzsére (v. ö. Mát 19,28). így a tizenkettő a megtért igazi Izraelnek s ezzel a keresztyén Egyháznak is a magva lesz.
