Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

64 18 20, 22 23, 2ó 27 28 29 30 31 32 33 34 csolatba hozza. Még mialatl Jézus beszél, hozzá lép egy «előljáró», kit Márk és az ő nyomán Lukács zsinagógai elöljárónak mond és Jairusnak nevez. Jairus közli, hogy leánya «éppen most halt meg». Márknak jóval részletesebb és szemléletesebb elbeszélése szerint a leányka halálán van és az édesatya gyermekét féltő szorongó aggódásában keresi fel Jézust. Ez a tudósítás nyilván jóval érthetőbb lelki helyzetet mutat, mint Máté elbeszélése. Az utóbbi talán nemcsak Jézusnak a halálon is diadalmas hatalmát, hanem egyúttal az atya hitének erejét is akarja szemléltetni. Jairus leányának a feltámasztásával mind a három evangéliumban szoros kapcsolatban van a vérfolyásos asszony története: a két eseménynek az idői egybetartozása a gyülekezeti hagyománynak legrégebbi és leghatározottabb emlékei közé tartozik. Eusebius, a híres ókori egyháztörténetíró még ismert Caesarea Filippiben egy ércszobrot, amelyet a hagyomány szerint a vérfolyásos asszony állított Jézusnak gyógyulása emlékére. A két történet minden szűkszavúsága ellenére is az ilyen eselek és elbeszélések tipikus vonásait mutatja. Az asszony, aki már tizenkét esztendő (óta beteg s hiába keresett gyógyulást, babonás hittel közeledik Jézushoz: «Hacsak ruháját megérinthetem, meggyógyulok». Minden hithű zsidónak kötelessége IV. Móz 15,37 kk; V. Móz 22,12 értelmében ruhájának négy sarkán bojtokat viselni. Jézus érzi az érintést. Mikor megfordul és megszólítja az asszonyt, babonás reménységét megtisztítja hitté. Hite szerzett neki gyógyulást (a görögben ugyanaz a szó fejezi ki azt, amit a fent «meggyógyul» és «megment» szavakkal fordítottunk). A hit így máris több, mint tisztára Jézus csodatévő hatalmába \ eleit bizodalom. Még kevésbbé gondolhatunk autoszuggesztióra. Az evangélista nem az asszony hitének az emberi erejét, hanem Jézus minden földi szenvedés fölött diadalmaskodó isteni hatalmát akarta olvasóinak megmutatni. Ezt a képet még fokozza Jairus leányának története. A temetésre gyűlt fuvolások (a Talmud szerint a legszegényebb zsidók is legalább két fuvolást és egy sirató asszonyi hívtak a gyászoló házhoz), a zajongó tömeg hitetlenkedése még jobban kiemelik a csoda nagyságát. Viszont az evangélista szűkszavú elbeszélésével az olvasónak minden figyelmét arra irányítja, hogy ott, ahol a halottak feltámadnak, beköszöntött a messiási üdvkor. 9, 27—34: Két vak és egy néma meggyógyítása. És amikor Jézus onnét eltávozott, két vak követte őt és kiáltozva mondották: Könyörül rabunk, Dávid Fial A.m\kor ped\$,betért, a házba, odajárultak eléje a vakok és Jézus Így szólt hozzájuk: Hiszitek-e,hogy meg tudom ezt cselekedni? Feleltek neki: Igen, Uram! Akkor megérintette a szemüket és mondotta: Legyen nektek a ti hitetek szerinti És megnyilatkoztak a szemeik. Azután Jézus szigorúan rájuk parancsolt, mondván : Vigyázzatok, senki meg ne tudja! De azok eltávozva, elterjesztették hírét az egész vidéken. Amikor eltávoztak, íme, odavittek hozzá egy ördöngös némát. S mikor a gonosz lelket kiűzte, megszólalt a néma. A sokaság pedig csodálkozott, mondván : Soha ilyesmi meg nem esett Izráelben. A faririzeusok pedig azt mondták: Az ördögök fejedelmével űzi ki a gonosz lelkeket!