Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd

33 21 22 Jézus idézi Isten parancsolatát, amely az írástudók tanításában nemzedékről nemzedékre szállt és azt így «hallották» tanítványai is. Az a parancsolat, amely megmondatott, t. i. Isten által a «régieknek», azaz a Sinai hegy alatt járt nemzedéknek, feltétlenül elkötelező erővel védi az ember életét a halálára törekvő gonosz indulattal szemben. Ezt az isteni parancsolatot értelmezi az a mondat, amelyet Jézus II. Möz 21, 12 alapján fogalmaz meg: Aki öl, megérdemli, rászolgált arra, hogy törvény elé kerüljön és elvegye a megfelelő büntetést A törvény a gyilkost a bíróság elé viszi, vétkének kisebb vagy nagyobb súlya szerint bünteti. így azonban a törvény az Istennek a parancsolatából az emberi társas élet számára kovácsol szabályt. Ezzel Istennek a parancsolata elveszíti eredeti feltétlenségét és megindulhat a vita afölött, hogy ki sértette meg a törvényt és milyen viselkedés nem esik még a törvény hatálya alá. Jézus az isteni parancsolatnak ezt az elsekélyesftését szünteti m^g, amikor feltárja a gyilkosságnak, mint nyilt törvényszegésnek a végső, legtitkosabb gyökerét, a haragot. Nemcsak az öl és vétkezik az Isten parancsolata ellen, aki kioltja másnak az életét, hanem a bűn már akkor kezdődik, amikor a tanítványt haragos indulat tölti el testvére ellen, tehát az ellen, aki a tanítvánnyal egyazon isteni életrendnek a tagja. Jézusnak ez az igéje már a haragos indulatot is az Isten ítélőszéke elé viszi és sok keresztyén ember gondolkodásai számára érthetetlen. Nem jogos-e sokszor a harag? Hiszen Jézus maga is haragra gerjedt, nem ugyan a testvér ellen, hanem azok ellen, akik kufár inódra üzletet csináltak a templomból! Azt a nehézséget, amely az ilyen és hasonló meggondolások révén keletkezik, érezte az a másoló is, aki ennek a versnek a szövegébe becsúsztatta ezt a kifejezést: «ok nélkül» (így pl. a Károli-biblia is!). De ezzel a betoldással Jézus szava alásüllyed a nyárspolgári moralizálás szintjére, amely azon tépelődik, melyik harag menthető és melyik ok nélküli. Jézus igéje lehetetlenné tesz minden emberi mentegetődzést, éleselméjíí megkülönböztetéseket. Isten parancsolatának az engedelmeskedik, akinek szíve fölött haragos indulat nem lesz úrrá. Az 5. parancsolatnak ezt a helyes megtartását Jézus még két másik szavával is megvilágítja. A könnyelmű szitkozódás meggondolás nélkül bélyegzi meg a «testvér»-t azzal a szóval: «ráka», azaz «üresfejű», «balga», «hitvány», vagy őt még súlyosabb kifejezéssel «bolond»-nak mondja (ez a szó Jézus környezetében annyit is jelenthel, inint «istentelen»). Aki így szitkozódik, máris vétkezett az 5. parancsolat ellen s megérdemli, hogy a jeruzsálemi főtörvényszék, a legfőbb zsidó bíróság, a szinedrium, (1. 2, 4-nél!) ítélje el, illetve, — mondja Jézus, még fokozva szavát, — hogy a gyehenna tüzére kerüljön. A «gyehenna» szó görög közvetítéssel a héber nyelvből származik és eredeti formája («gé Hinnom», azaz «Hinnom völgye», v. ö. Józsué 15,8) szerint a Jeruzsálem délnyugati oldalán fekvő szakadékot jelölte meg. A zsidó királyok idején itt mutattak be a pogány Moloch bálványnak áldozatokat (v. ö. ál. Kir 23,10; Jer 7,31; 19,5—6). «Gé Hinnom»-nak utóbb általában azt a helyet mondották, ahová az Isten által elítéltek, az elkárhozottak kerülnek s mivel azt gondolták, hogy az ilyenek lángokban gyötrődnek, azért hallunk itt is a gyehenna «tüzéről» (v. ö. Luk 16,24). — Jézus felfelé haladó fokozatok szerint beszél haragról, kevésbbé súlyos és súlyosabb haragos szavakról, valamint a (törvényszék) ítéletéről, a főtörvényszékről és végül a túlvilági ítéletről. De Jézus nem emberi törvénykezési eljárás számára akar szabályokat alkotni, — hiszen a haragos indulat, ha meg nem nyilatkozik, hozzáférhetetlen mindennemű pörös eljárás számára, — hanem képies formában mutat rá arra, hogy minden bíráskodási eljárás milyen messze esik Isten parancsolatának a megtartásától. Isten parancsolatát csak engedelmes szívvel lehet betölteni. Karncr: Máté evaDtféüumi, 3