Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd

30 16 17 18 19 20 17 épített város is látható messziről: Jézus nem szorítja egy népre, csak Izráelre azt a szolgálatot, amelyet a tanítványtól a néki adott ajándék alapján vár. A tanítvány világossága kell, hogy világítson az egész világ számára. Világítóereje pedig «jó cselekedetei», az eleven életté formált engedelmessége Isten, iránt. Ha ezek a cselekedetek az Istentől nyert ajándéknak a fényéhen világoskodnak, akkor az emberek látják azokat és dicsérik a mennyei Atyát, aki ilyen gazdag ajándékkal munkálja a tanítványban az új életet. 5, 17—48 A törvényről; v. ö. Luk 16,17; 21,33. Ne gondoljátok, hogy a törvény vagy a próféták eltörlésére jöttem. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem, hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, amíg ég és föld el nem pusztul, nem pusztul el a törvényből egy ióta vagy vesszőcske sem, amíg mind meg nem valósul. Ha tehát valaki csak egyet is eltöröl ezen legkisebb parancsolatok közül és ily értelemben tanítja az embereket, úgy a legkisebbnek minősítik majd a menny királyságában. Aki pedig cselekszi azokat és így tanít, azt nagynak minősítik majd a menny királyságában. Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságtok sokkal meg nem haladja az írástudókét és farizeusokét, nem mehettek be a menny királyságába. Jézusnak ezek az igéi adják meg a hegyi beszéd központi témáját s egyúttal bevezetésül szolgálnak az ótestámentorni törvény értelmezésének példáihoz, amelyek a 21—48. versekben következnek és szemléltetik, mi az új «igazság», az Isten akaratának a teljesítése. Amit Jézus ezekben a szavakban követelésként felállít, rávilágít arra is, hogyan valósul meg a megtérés a mindennapi életben. Jézus az Isten királyságának törvényadója. Lz az új igazság nemcsak azt a bűnt tárta fel teljes meztelenségében, amit az Otestámentom alapján a zsidó írásludomány is bűnnek nevezett, hanem a krisztusi ige világosságánál összeomlott, azaz bűnné lett az is, ami eladdig kegyesség volt. Az Isten királyságának Jézusban megjelent életvalósága a tanítványt arra a feltevésre indíthatná, hogy az ótestámentorni törvény, — ahogy Jézus azt az akkoriban szokásos kifejezéssel megjelöli, — «a törvény és a próféták» — érvényüket vesztették. Minden ilyen feltevéssel szemben Jézus megállapítja: nem azért jött, azaz isteni küldetése nem az, hogy az ótestámentorni kinyilatkoztatás érvényét eltörölje, hanem inkább az, hogy azt betöltse, vagyis, hogy a benne kinyilatkoztatott isteni akaratot teljesen hiánytalanul érvényre juttassa. Nem Jézus érvényteleníti a törvényt, hanem az az írástudomány, ainelv a törvény alapján kidolgozott egyes rendelkezéseivel («kazuisztikájával») utat enged a bűnnek a törvény megkerülésére és megszegésére (v. ö. Mát 15,6; 23,23). Jézus betölti a törvényt, mert ha addig nem volt, aki meg ne szegte volna, ö tökéletesen, hiánytalanul engedelmeskedik Isten akaratának. Ez az ige Jézus ama kevés szavai közé tartozik, amelyek a Talmudban is előfordulnak: «Én, evangélium (a Talmud ezt a szót célzatos elferdítéssel «avón gillájón»-nak, azaz «szerencsétlenség tekercsé»-nek olvassa!) nem azért jöttem, hogy Mózes Tórájából elvegyek, hanem hogy ahhoz hozzátegyek». A zsidó írástudomány Jézusnak az igényét, hogy ő tölti be a törvényt, úgy értelmezi, hogy a törvényhez hozzátesz valamit. Ez a leltevés helytelen. Mert a hegyi beszéd tanúsága szerint Jézus nem gondolt arraj hogy az ótestámentorni tör-