Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Függelék - II. Jézus csodáiról
202 alapján igyekeznének a betegség végső gyökeréig hatolni és a gyógyítást ott eszközölni. Nem javulna a helyzet lényegileg azért, -mert az Istenhez való viszonynak a megváltoztatása, ill. a meggyógyítása messze meghaladja az ember erőit és egyenesen isteni beavatkozást kíván. Az elmondottak némi világosságot deríthetnek Jézus csodás gyógyításaira is. Amikor Jézus pl. a gutaütöttnek bűnbocsánatot ad s evvel a testi betegség számára is megnyitja a gyógyulás útját, akkor, — ha a gyógyítás az e világi élet immanens keretei közt folyik is le, >— isteni hatalommal cselekszik és nyúl bele a beteg életébe. Azért mondja Jézus ebben az összefüggésben, hogy az «Ember Fiának» (a név értelmére nézve I. a Függeléket az Emberfiáról I) van joga bűnöket megbocsátani. Az a körülmény tehát, hogy Jézus pszichogén természetű betegséget gyógyít meg, semmit sem kisebbíti a gyógyítás «csodás» jellegét A tények helyes feltárása csak annál jobban mutatja, hogy Jézus gyógyításaiban isteni hatalom nyilatkozik meg. Ez a megállapítás azonban már átvezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy mit jelent a csoda Jézus 'messiási életmunkájának az összefüggésében Csak ha erre a kérdésre feleletet adtunk, tudjuk Jézus csodáit helyes nézőpontból tekinteni. Hogy ezt a helyes nézőpontot megtalálhassuk, mindenek előtt egy évszázadok óta begyökerezett és még ma 'is állandóan kísértő szemléleti módot kell elutasítani. Igen hamar, már az ókori egyház teológusai Jézus csodáiban istenfiúi méltóságának az igazolását és a bizonyítékait látták és keresték. Mivel Jézus Isten fia, — így szól ennek a felfogásnak a gondolatmenete, — azért módja van istenfiúi hatalmának kinyilvánítására s istenfiúi hatalmának kinyilatkoztatásai viszont bizonyítják istenfiúi méltóságát. Azonban e gondolatmenet képviselői megfeledkeznek arról, hogy a Jézus által véghezvittekhez hasonló csodákat nemcsak az Ótestámentomban találunk (még halottak feltámasztását is, pl. Illés és Elizeus történetében, v. ö. I Kir 17,17—24; II. Kir 13,21), hanem a Biblia területén kívül is, pl hellenisztikus vándorpróféták (Tyanai Apollonius) történetével kapcsolatban. Ha Jézust csodái alapján ebbe az összefüggésbe állítjuk bele, akkor legfeljebb egyike a «karizmatikus vándortanítók»>nak (Ottó). De maga Jézus ennél több akar lenni. Jézus sohasem hivatkozik csodáira olyan értelemben, mintha azok istenfiúi méltóságának az igazolására szolgálnának, hanem a kísértés történetében egyenesen elutasítja a Kísértőnek azt a kívánságát, hogy csodával igazolja magát a sokaság előtt (v. ö. Mát 4,5—7). Hasonlóan utasítja el a farizeusok ismételt jelkívánását is (Mát 12,38 kk., 16,1—4). Nyilvánvaló tehát, hogy a csodáknak Jézus messiási munkájának az összefüggésében más értelmük van Ezt az értelmet legkönnyebben akkor találjuk meg, ha figyelünk arra. hogy milyen .értelemben hivatkozik maga Jézus rájuk. A Keresztelőnek adott felelete szerint «a Krisztus cselekedetei» tanúsítják, hogy Jézus az «Eljövendő», akire Izráel várt Vagyis Jézus csodatettei mutatják Isten királyságának megvalósulását, a messiási üdvkor elérkeztéL Ahogyan Jézus hirdeti igéjével Isten királysága közeledtét, úgy mutatják cselekedetei a bűn, a Sátán hatalmának megtöréséi és Isten királyi uralmának megvalósulását. A betegség, nyomorúság és halál a bűn világának tartozéka, mert «a bűnnek zsoldja a halál» (Róm 6,23). Viszont ott, ahol az Isten királysága valósággá lesz, ott nemcsak a bűnnek kell eltűnnie, hanem minden következményének is, tehát el kell tűnnie betegségnek, bajnak, halálnak is. Az Üjtestámentom elbeszélése éppen azt tanúsítja, hogy Jézus elől menekül a nyomorúság, a betegség, halál és ahol megjelenik, ott élet árad szét, ott eleven isteni erők teremtik újjá a világot Amikor Jézus ördöngösöket gyógyít meg, ezzel megjelent az Isten királysága
