Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus feltámadása

192 galmat, de — mivel neki is érdekében áll minden zavargás elfojtása, — a kívánt őrséget megadja. Erre azután a sírt, — talán a zárókő fölé feszített és a végein lepecsételt zsinórral, — még külön le is zárják és így őriztetik. 1 Ez az elbeszélés szoros kapcsolatban van a 28, 11—15 alatt elbeszélttel. Sok magyarázó ezt a két elbeszélést késői legendának minősíti, melyben a keresztyén gyülekezet védekezik a zsidók híresztelése éllen, hogy Jézus holttestéi a tanítványok rabolták volna eL Természetes, hogy az evangélista ezeket az elbeszéléseket úgy vette fel iratába, ahogyan ^zok keresztyének köréhen közkézen forogtak, s ezért valóban nem lehetetlen, hogy nyomot hagyott rajtuk a keresztyén gondolkodás színezése és a zsidó rágalmak ellen való védekezés. De még ez esetben is hangsúlyozni kell, hogy a holttest ^ellopásának a híresztelése feltételezi, hogy húsvét reggelén a "Sír üres volt s hogy ezt a zsidók' sem tagadhatták. Éppen ezért igen sok valószínűség szól Máténak a tudósítása mellett, hogy t. i. a zsidó vezetők nem elégedtek meg Jézus megölésével, hanem folytatták ellene a küzdelmet halála után is. Jézus feltámadása. 28, 1—20. Az evangélista egész eddigi elbeszélése folyamán ismételten hangsúlyoznunk kellett, hogy az nem «történeti» tudósítás, vagyis nem a rnult ¡eseményeit kutató érdeklődést akarja kielégíteni, hanem a szó legmélyebb értelmében bizonyságtétel Krisztusról, Istennek Jézusban adott Megváltójáról, (v. ö. pl. 2. és 188. lap!). Ugyanez áll a húsvéti történetről is. Amit Máté utolsó fejezete evangéliumának lezárásaként mond, bizonyságtétel olyan események valóságáról, melyek teljesen szétrobbantják az emberi történelem kereteit. A húsvéti történetben nem emberi «szereplők» viszik a cselekvés fonalát, hanem isten. Ez teljes összhangban van Jézus működésével, mert Máté elbeszélése szerint annak, ami Jézus születésétől fogva egészen a Golgotán bekövetkezett haláláig történt, a cselekvő alanya mindvégig Isten. De amit a húsvéti törtörténet elmond, az minden megelőzőnél világosabban mutatja, hogy Isten Krisztus elküldésével és Jézusnak a halálból feltámasztásával új, a meglevőtől gyökeresen eltérő, más rend alapján élő világot, a bűn világával szemben az isteni világot alapítja meg. Erre az új világkorszakra várt Izráel égő reménységgel s az most egészen másként, sokkal átfogóbb és mélységesebb értelemben valósul meg, mint ahogyan azt a zsidó apokaliptika legszélsőségesebb fantáziája is gondolta volna. Ezért csoda az egész evangéliumi történet és ennek a csodának a végső paradoxiája a húsvéti történet. Amit Máté a húsvéti történetre nézve elmond, tulajdonképpen néhány szóban foglalható össze. A Nagypénteket követő hét első hajnalán a sírhoz siető asszonyok isteni üzenetből értesülnek arról, hogy Jézus él, nincs többé a halottak közt. Amit a zsidóság eszchatologikus 'reménysége a messiási üdvkor legkiemelkedőbb jellemvonásának mondott, t. i. a halottak feltámadása, az most beteljesedett (1—10 vs.-k). Ezen az alapvelő, de közelebbről nem részletezett isteni üzeneten túl az evangélista még csak két vonást emel ki. Egyfelől, hogy a zsidóság Jézus feltámadásának hírére tovább is megmarad hitetlensége mellett s hogy folytatja küzdelmét Jézus ellen (11—15. vs.-ek). Másfelől pedig, hogy a feltámadott és megdicsőült Krisztus tanítványait mint apostolokat teljesen az új, isteni világnak a szolgálatába állítja. Ez is mutatja, hogy a megdicsőült Krisztus teljes hatalommal ura ennek az új, isteni világnak (16—20. vs.-ek). 66