Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála

190 34 35 37 38 47 48 49 45 51 52 53 54 55 már nem tisztázható. Lehet, hogy a ¡sziklás emelkedésnek volt koponyára emlékeztető alakja, lehet, hogy a név annyi, mint «kivégzési hely», ahol a halálos ítéleteket végre szokták hajtani. Az elítélteknek kábító italt szoktak adni, így nyújtanak Jézusnak is «epével kevert» (v. ö. Zsolt 69,22) bort. Jézus ezt elutasítja: világos tudattal akar meghalni. A kivégzettek ruhái a hóhérokat illették meg, így Jézus ruháin is megosztoznak és pedig sorsvetés útján (v. ö. Zsolt 22,19). Ugyancsak szokásban volt, hogy az elítélt nevét s vétkét közzétegyék. így tesznek Jézus keresztijére is egy «titulus»-t, melyben a pogány hatóság gúnyosan nevezi őt «a zsidók királyá»-nak. A felirat Jézus messiási igényét teljesen a politikai zendülés síkjába viszi, de a keresztyén olvasónak tanúsítja Jézus igazi méltóságát. A római katonák kegyetlen gúnnyal állítják Jézus keresztjét két másik, vele együtt megfeszített gonosztevőé közé. A zsidók királya az ő szemükben rablóvezér s Jézus kivégzése a zsidó messiási reményeket egy szintre helyezi a politikai kalandorok és a rablócsapatok garázdálkodásaival. Ahogyan a szinedrium tagjai Jézust csúfolják, úgy gúny szólal meg Jézus panaszszavának a félreértésében is és abban a feltevésben, hogy Jéizuslllést hívja. Egy katona erre Jézusnak ecetet nyújt, hogy kialvó életerőit erősítse, szenvedését meghosszabbítsa és a halál bekövetkeztét késleltesse: vájjon nem jön-e Illés mégis segítségére? Mindezek a részletvonások szemléltető módon rajzolják meg a golgotai szenvedés sötét elhagyatottságát. Ebből a leírásból hiányzik minden kísérlet Jézus megvetett halálának a szépítgetésére. De viszont .minden evangélista kiemeli és hangsúlyozza a szenvedéstörténetben azokat a mozzanatokat is. amelyek Jézus diadalát hirdetik. Ilyen mindenek előtt, hogy «a hatodik órától a kilencedikig», azaz tehát kb. déli 12 órától d. u. 3-ig sötétség borul az egész földre. A tavaszi holdtölte körül napfogyatkozásra nem lehet gondolni. Az evangélista ennek a mozzanatnak a kiemelésével azt akarja mondani, hogy Jézus halálakor gyászol a föld, mert az Isten ítéletének az órája. Szimbolikus jelentőségű a templom kárpitjának a kettéhasadása is: Jézus halála megnyitja az utat Istenhez. A zsidó írástudomány is tud arról, hogy kb. 40 évvel a templom pusztulása előtt, — ami nagyjából egybeesik Jézus halálának évével, — megdöbbentő jelek történtek. A jelek közé tartozik a sziklák meghasadása, a sírok megnyílása és a halottak megjelenése Jeruzsálemben. Jézus halálával és feltámadásával megkezdődik a messiási üdvkor s ez nyer látható kifejezést a hagyomány e vonásaiban. Jézus halálában váltság (v. ö. 20, 28) éppen azért van, mivel a meghalt szenteket előhívja sírjukból s egész Jeruzsálemet feltámadásának a tanújává teszi. Végezetül a kivégzéshez kirendelt százados és az őrség is kénytelen tanúsítani Jézus istenfiúi méltóságát. Az evangéliumi elbeszélés legfontosabb cso" mópontjain: a keresztelés történetében (3,17), Péter vallástételében (16,16), a szenvedés útjának a kezdetekor (17,5) és a főpap előtt (26,63) az «Isten Fia» név jelölte meg Jézus méltóságát. Most is ebben a névben csomósodik össze az elbeszélés, hogy még egyszer az olvasó szeme elé állítsa a megváltás mű>vének a mélységes titkát: Isten Fia meghalt a kitaszítottak gyalázatos halálán val (az «Isten Fia» név jelentésére nézve v. ö. a Fúggeljéket!). Málé elbeszélésének végén hivatkozik az asszonyokra, akik Jézus haláltusájának a szemtanúi voltak. Elhagyatottságának a súlyát növelte, hogy tanítványai is elszéledtek, v. ö. 26,31, csak az asszonyok, akik már GaUleában is szolgáltak neki, nézik távolról, mi történik a Golgotán. — Az asszonyok közül a Magdalából (v. ö. 15,39; 1. 109. lap!) származó Mária, aki Luk 8,2 szerint egykor ördöngösségben szenvedett, és a «másik» Mária. Jakabnak és