Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála
179 39 40 41 44 40 46 45 47 48 49 azt fejezi ki Zsid 5,7 is: Jézus «könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból». Jézus imádságát az evangélista egy rövid igével jellemzi, melyben a kehelynek már 20, 22-ből ismert képével (1. 135. lap!) kéri a reá várakozó szenvedés és halál elhárítását, ha az «lehetséges». Jézus magatartása azonban a kísértés nehéz órájában is tiszta engedelmesség: sorsát teljesen Isten kezébe» teszi, akihez úgy könyörög, mint Atyához. Azt, hogy Isten «atya», Jézus éppen,' azzal tanúsítja, hogy sorsát most is teljesen reábízza. Jézus nehéz lelki tusája a Getsemáné kertben már korán céltáblája lett a keresztyénség ellenségeinek. Szívesen állították szembe Jézus könyörgésével Sokratesnek, a nagy görög bölcselőnek a nyugalmát és lelki erejét, mellyel a méregpoharat kiürítette. Ez a szembeállítás azonban nem indokolt, mert Jézus vívódásának a rövid leírásával az evangélista nem a különben nagyon is természetes emberi halálfélelmet rajzolja meg, hanem a megváltás művének egy mozzanatát tárja olvasói elé. Jézus a Getsemáné kertjében kísértés alatt á>L (v. ö. Zsid 2,14—18; 4,15) s a Kísértővel küzd, íaki őt az engedelmesség útjáról le akarja téríteni. Az evangélista pedig éppen Jézus imádságával jellemzi, hogy Jézus a Kísértő felett diadalmaskodott, csak úgy, mint a 4,1—11 alatt olvasható elbeszélés szerint. Jézus diadalmas harca mellett annál megrendítőbb tanítványainak gyengesége. Jézus hiába inti őket virrasztásra, éberségre és imádkozásra, mikor visszatér közéjük, ismételten alva találja őket. Nem tudnak megállani a nehéz órában, jóllehet, «a lélek kész». A «lélek» nem az embernek valami nemesebb, «isteni» alkotórésze, («lélek»-ről ilyen értelemben a Biblia nem, hanem csak a görög filozófusoktól származó szóhasználat beszél), hanem az Istennek közvetlen jelenlétére vonatkozik. A «test» viszont a tehetetlen, gyenge, esendő embert jelöli meg. A «kísértés», azaz próbáratétel óráján gyenge, erőtelen az ember s nem tudván ellenállni a Kísértő csábításának, erejének, biztos bukásba rohan. Csak a «lélek», Isten Lelkének támogatása őrizheti meg az embert, a «testet» a bukástól. Ahogyan Jézus küzdelme a Getsemáné kertben biztatásul és erősítésül szolgál tanítványainak, ha a kísértés órája elkövetkezik rájuk, (v. ö. Zsid 2,18), éppen úgy lesz az álomba merült tanítványok képe intő példává. Az első gyülekezet Jézus tanítványainak a múltjából éppen azért őrizte meg ezt a minden emberi dicsőség híjával levő vonást, hogy példaképül szolgáljon a keresztyéneknek. Az evangélista elbeszélése szerint Jézus háromszor megy el tanítványaitól imádkozni. Visszatérve keserűen állapítja meg, hogy nagy fogadkozása ellenére, Péter s természetesen társai is, még csak egy órát sem tudtak vele virrasztani. Harmadszor visszatérve hívja fel tanítványait indulásra, mivel az «áruló» megérkezett. Elérkezett az óra, melyben az Emberfia «bűnösök» kezére kerül: nem véletlenből, hanem Isten akaratából. 26, 47-56: Jézus elfogatása; v. ö. Márk 14,43-50; Luk 22,47-53; Ján 18,3-11. Még miközben beszélt, íme, megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül s vele együtt nagy sokaság a papi fejedelmektől és a nép véneitől, felfegyverkezve kardokkal és botokkal. Az áruló pedig ezt a jelet adta nekik mondván: Akit majd megcsókolok, az ő, azt fogjátok el 1 S nyomban odalépett Jézushoz és így szólt: Köszöntlek, Rabbi! S megcsókolta 12'
