Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála
172 6 7 8 9 10 11 12 13 6 7 8 9 11, 12 13 tervet keresztezte az evangélista alább következő elbeszélése szerint Júdás árulása. Kajafást, tulajdonképeni nevén József-et (a «Kajafás» név, úgy látszik, a családi neve volt) Valerius Gratus római helytartó tette meg nem sokkal helytartói hivatalának elfoglalása után, kb. Kr. u. 18-ban főpappá, miután gyors egymásutánban elbocsátotta három elődjét. Kajafás nyilván ki tudta vívni a római hatóság kegyét és békességet tudott vele tartani, mert nemcsak Gratus helytartósága alatt maradt mindvégig főpap, hanem Pilátus alatt is és csak Pilátus bukása után ennek utóda, Vitellius mozdította őt el Kr. u. 36-ban állásából. 26, 6—13: Jézus Betániában; v. ö. Márk 14,3—9; Ján 12,1—8. Amikor Jézus Betániában, a poklos Simon házában tartózkodott, odalépett hozzá egy asszony drágakenettel telt alabástrom-szelencével és fejére öntötte, mialatt asztalnál ült. Tanítványai ennek láttára haragra gerjedtek s így szóltak : Mire való ez a pazarlás ? Mert ezt el lehetett volna adni drága pénzen s a szegényeknek juttatni. De Jézus — észrevevén ezt -• így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen szép cselekedetet vitt véghez velem! Mert szegények mindenkor lesznek nálatok, de én nem leszek mindenkor a tiétek. Mert mikor e kenetet testemre öntötte, ezzel a temetésemre készített elő. Bizony mondom nektek, hogy ahol csak a világon hirdetik ezt az evangéliumot, ott — emlékezésül őrá, — beszélnek majd arról is, amit ez az asszony tett. Az elbeszélés színhelye Simonnak, akit «a poklos»-nak neveztek (nyilván leprás volt valamikor), a háza Betániában. Mikor Jézus ott vendégségben volt s éppen asztalnál ült, ill. ókori szokás feküdt, egy különben meg nem nevezett asszony «drágakenet»-tel, valószínűleg nárdusrolajjal (v. ö. Márk 14, 3), melyet alabástrom-edényben tartogatott, megkente Jézus fejét. A testnek vagy a test egyes részeinek illatos olajokkal való megkenése az ókorban rendkívül elterjedt szokás szerint az egészségápoláshoz tartozott. Lakomák alkalmával pedig kitüntető figyelmet jelentett a vendég számára, ha a vendéglátó gazda vendégének alkalmat adott arra, hogy lábait megkenje vagy a szolgákkal megkenette. A tanítványok azonban haragra gerjednek az aszszony cselekedetén s jobb szeretnék látni, hogy az illatozó olajat eladják és árát a szegényeknek juttassák. Úgy érzik, hogy ez a «pazarlás» ellentétben áll Jézus tanításával, hiszen máskor is mennyire hangsúlyozta a szegények gondozásának a kötelességét (v. ö. Mát 19, 21). De Jézus visszautasítja ezt s utal arra, hogy nem mindig lesz közöttük. Ez az utalás Jézus halálára ad az asszony cselekedetének mélyebb értelmet. Mint ahogyan a halottakat a sírba tétel előtt még egyszer megkenik illatos olajakkal, úgy készítette elő az asszony Jézust most temetésére. Ehhez Jézus hozzáteszi azt az ígéretet, hogy ahol csak a vilá|gon megszólal az evangélium üzenete, otl megemlékeznek ennek a névtelen asszonynak a cselekedetéről is.
