Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata
MflTE SZERINT. 1, 1: Az evangélium címfelirata. JÉZUS KRISZTUSNAK, Dávid fiának, Ábrahám fiának történetéről szóló könyv. Az evangélium legrégibb kézirataiban található cím: «Máté szerint» az ó-egyházi hagyományból származik. Az .evangélista az első versben adja meg könyvének címét a szerző megjelölése nélkül; nem a .szerző, hanem a tárgy a fontos. A cím a beléje foglalt vallástétellel világosan megmondja, mit akar az evangélista. JézusrbX szól, aki a «Krisztus». A «Krisztus »-név görög fordítása a héber «másiách», ill. aram «mesichá» szónak s jelentése a. m. «felkent». A név a palesztinai .zsidóságban kb. a Kr. e. 2. század eleje óta főként Zsolt 2,2; Dán 9,25 alapján az Ezs 11,1—5 értelmében megígért üdvkornak Jahve 1) által «felkent» királyát jelöli meg. Az egész őskeresztyénséggel együtt Máté-is vallja, hogy Istennek ez az Ígérete a megfeszített és feltámadott Jézusban teljesedett be, akit Isten «Úrrá és Krisztussá» tett (.Csel 2,36). De könyvére nemcsak az jellemző, hogy Jézusról mint a Krisztusról ír s így elejétől fogva müvét a Jézus neve körül alakult Egyház szolgálatába állítja, hanem az is, hogy Jézust közelebbről Dávid, ill. Ábrahám fiának mondja. Jézus az a «felkent király», akiben a Dávidnak és Ábrahámnak adott ígéret beteljesedik (v. ö. II. Sám 7,8—16 és I. Móz 12,2). Máté kezdettől fogva arra irányítja tekinttetünket, hogy az a kinyilatkoztatás, amelyet Isten Jézus Krisztusban adott, egyenes folytatása, beteljesedése és betetőzése annak, amely az Ótestámesitomban szól hozzánk. Az a szó, amelyet «történet»-tel fordítottunk, az eredeti szövegben jelenthet annyit is, mint «eredet», «származás», «családfa». Az evangélista a kifejezést úgy használja, mint ahogy az már az Ótestámentomban (I. Móz 2, -1; 5,1 stb.) is megtalálható s mint ahogy Mózes első könyve a görög fordításban is ezt a nevet viseli címül («Genesis» a. m. «őstörténet»). Máté tehát a könyvének adott címmel figyelmeztet arra, hogy az elbeszéltek ugyanolyan jelentőséggel bírnak a keresztyén Egyház számára, mint aminővel bír az Ötestámentomnak legfontosabb része, Mózes öt könyve, a Tóra az ószövetségi gyülekezet számára. Máté evangéliumában állandóan utal arra a szoros kapcsolatra, amely az evangéliumi történet és az ótestámentomi kinyilatkoztatás közt van, de ép olyan nyomatékosan figyelmeztet arra is, hogy annak a gyülekezetnek, amelyet Isten Jézus neve körül gyűjtött egybe, a fundámentoma és formáló erője a Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatás. — Amikor Máté ') Jahve Isten neve az Ótestámentomban, amelyet a magyar Biblia rendesen az .Űr" szóval fordít. A névnek „Jehova" formában való olvasása a 16. század eleje óta terjedt el, mivel annak eredeti formája feledésbe ment. Jehováaaí azonban héberül Istent sohasem nevezték, viszont már Jézus idejében kerülték — jórészt a második parancsolatra való tekintettel — a Jahve név kimondását. Ktrscr: Máté «v»n|Uium«. 1 1. 1 1