Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

149 15 16 17 18 1? 2C 21 Az első vitát az evangélista szoros kapcsolatba hozza a megelőző elbeszéléssel. A farizeusok, akik Jézus példázatait hallották (v. ö. 21,45), tanácskozást tartanak. Ennek az eredményeként a pártjukhoz tartozó «tanítványok», továbbá velük együtt «Heródes-pártiak» kérdést intéznek Jézushoz, melyben állásfoglalást kérnek tőle arra nézve, hogy «szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem». Az adófizetés kérdése nem politikai, még kevésbbé gazdasági kérdés, hanem lényege szerint vallásos kérdés. A «fejadó»-nak, a censusnak az elismerése, melyről itt szó van. a kegyes gondolkodású zsidók számára t. i. egjv értelmű volt a pogány felsőbbség elismerésével, ez viszont Isten királyi jogainak megtagadását, ill. Isten királyságától való elszakadást jelentett. Legalább is így értelmezte az adófizetést a zelóták forradalmi pártja (1. 14. lap!), ezért azt meg is tagadta. A különböző forradalmi jellegű messiási megmozdulások kiindulópontja rendszerint a fejadó megtagadása volt. így pl. a Csel 5, 37 által is említett Galileai Júdás esetében is (v. ö. Jos. Ant XVIII, 1,1; Bell. II. 8,1). A farizeusok nem tagadták ugyan meg a fejadó megfizetéséi, amennyiben Dán 2,21-re való utalással a pogány római felsőbbséget is Isten állal adott felsőbbségnek minősítették, de ez számukra csak a szükség szülte megoldás volt. Mert abban reménykedtek, hogy Isten veszi le majd róluk a pogány járom terhét és a messiási királyság eljövetelével természetszerűleg megszűnik minden ilyenféle szolgáltatás is. Természetesen a zelóták és farizeusok mellett voltak olyan áramlatok is, melyek igyekeztek a rómaiakkal barátságot tartani s fenntartás nélkül fizették meg az adót. Nyilván ezek közé tartoztak a «Heródes-pártiak. is, azaz Heródesnek és római-barát politikájának a hívei, akikkel a farizeusok most Jézus ellen szövetkeznek. Azt remélik, hogy akármiféle feleletel ad is Jézus, az reá nézve csak végzetes lehet. Ha az adófizetés ellen nyilatkozik, akkor ez elég ok arra, hogy a politikai hatóság eljárjon ellene, vagy pedig kényszerítik vele Jézust a messiási háború megindítására. Ha az adófizetés mellett nyilatkozik, akkor ezzel nyíltan megtagadja messiási igényét, mert hiszen ez azt jelenti hogy nem ő hozza a messiási üdvkort. Ezért hivatkoznak részben a kérdés súlyosságának a leplezésére, de meg a nyilt színvallás biztosítása vágett ís anv, hogy Jézus «Isten útját» «tekintet nélkül az emberek személyére» tanítja, vagyis nem kedvez senkinek sem társadalmi rangja, vagy pártállása kedvéért. «Isten útja» az az út, melyen járni kell azoknak, akik Istennek akarnak szolgálni, — egy mai kifejezéssel azt mondhatnánk: «a vallás igazsái gai» (a kifejezéshez v. ö. 143. lap!1. Jézus felismeri képmutatásuk gonoszságát • s ez máris vereséget jelent számukra. Amikor ellenfelei maguk nyújtják oda neki a census fizetésére használt érmét, ezzel a vitakérdés máris eldőlt. Mert ókori meggyőződés szerint minden uralkodó hatalmi területe addig terjed, ameddig az általa veretett pénz forgalomban van. Jézus ellenfelei máris elfogadi ták felsőbbségüknek a római hatóságot. Ezt ők maguk is kénytelenek bevallani, mikor elismerik, hogy a pénzdarabon a császár arcképe van. A Palesztinában forgalomban lévő s a census fizetésére is használt ezüst-dénárt, melyet Rómában vertek, Jézus korában Tiberius arcképe ékesítette azzal a felirattal: «Ti(berius) Caesar divi Aug(usti) f(ilius) Augustus», azaz: «Az isteni Augusr tus fia, Tiberius Caesar Augustus». Palesztinában a római helytartók csak a rézből készült váltópénzt verették, amelyen arckép-ábrázolások nem voltak. Jézus a szállóigévé lett mondással bocsátja el ellenfeleit: «Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak és ami Istené. Istennek». Ez az ige nem foglal ugyan magában új *államtant», amint azt sokszor lehet hallani, de ennek ellenére döntő jelentőségűvé lett a keresztyénségnek az államhoz való viszonyára. Jézus itt is azt mondja minden más fölött álló kötelességnek, amit Máténál mindig újra meg újra hangoztat: adjátok meg azt, ami Istené, Isten-