Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe

120 21 22 23 22 23 24 25 26 27 24 25 mindenre hanem azért, mert Isten segíti, munkálkodik általa (v. ö. Fii 4,13). Igen sok kézirat közli itt a következő verset: «Az ilyenféle (gonosz lélek) azonban csak imádság és böjtölés által távozik el». Ez a vers közkézen forgó magyar fordításainkban is megtalálható, de nem tartozhatik hozzá Máté evangéliumának eredeti szövegéhez és pedig nemcsak azért, mivel a legrégibb és legfontosabb kéziratokból hiányzik, hanem azért sem, mivel a szöveg összefüggését teljesen megzavarja. Márk párhuzamos elbeszéléséből megállapítható, hogy ez a vers onnét származik és helytelen betoldás révén került bele Máté szövegének sok. kéziratába. 17, 22—23 Jézus másodszor jelenti szenvedését; v. ö. Márk 9,30—32; Luk 9,43-45. Amidőn Galileában jártak, azt mondotta Jézus nekik: Az Embernek Fia emberek kezébe kerül s megölik, de harmadnapon feltámad. S nagyon megszomorodtak. E rövid mondás ismét Galilea területére visz bennünket, ahol Jézus még egyszer végigjárja a különböző helységeket. Itt szól ismételten tanítványainak küszöbön álló szenvedéseiről. A Dániel próféciájából ismeretes dicsőséges Emberfia képe ismét kapcsolódik Isten szenvedő szolgájának alakjával (v. ö. fent 115. lap!). 17, 24—27 A templomadó. Kapernaumba érve a két-drachmás adó beszedői odamentek Péterhez s azt mondták: A ti mestertek nem szokta megfizetni a két-' drachmát? Felelte neki: De igen! De amikor bement a házba, Jézus megelőzte őt s azt mondotta: Mit gondolsz, Simon ? Kiktől szednek vámot vagy adót a földi királyok ? Fiaiktól-e vagy pedig az idegenektől ? S mikor ez azt felelte: Az idegenektől! akkor Jézus azt mondotta Tehát a fiak szabadok! Mindazáltal, hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, vond ki az első halat, mely ráakad, s felnyitva száját találsz majd benne egy sztátért. Azt vedd s add oda nekik érettem és éretted. Ez a történet, melyet csak Máté őrzött meg, fontos volt a zsidó-keresztyén gyülekezet számára, mivel Jézus szavának a tekintélyével tisztázta a templomadó kérdésében a keresztyén gyülekezet viszonyát a zsidósághoz, pontosabban a jeruzsálemi templomhoz. Minden húsz éven felüli zsidó férfiú köteles volt évenként egy fél sekelt fizetni templomadó címén. A rendelkezés II. Móz 30,11—16-on alapult. Jézus idejében, amikor az Ótestámentomban említett pénznemek már nem voltak forgalomban, a templomadót két drachmában (értéke kb. 2 P-nek felel meg), állapították meg, átváltották az előírt pénznemre s úgy tették a templom kincstárába. A templomadó beszedésének ideje minden évben Ádár hónap második fele volt, tehát a húsvétot megelőző időre esett. Mivel az adót kinek-kinek a lakhelyén kellett megfizetni, azért az elbeszélés szükségszerűen játszódik Kapernaumban a húsvét előtti időben. Nem lehetetlen, hogy az evangélista számítása szerint ez az eset a 12,1 kk-ben elmondott esemény után következő évben s egy évvel Jézus halála elé esik. Az adóbeszedők, kétkedő kérdésükkel Péterhez (a házigazdához?) fordulnak s tőle igenlő fele-