Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
115 1 1 ( 1 ( 1 I 21 23 24 25 26 tifejezés közhasználatú formula a «rövid időn belül» megjelölésére, amint az nár Hós 6, 3-ban is előfordul. Az evangélisták Jézusnak ilyen «szenvedésjövenlöléseit. háromszor hozzák (Máténál v. ö. 16,21: 17,22—23; 20,18—19). Ez i körülmény szinte sematikussá teszi azokat, amit még jobban kidomborít az a körülmény, hogy az evangélisták ezeket az igéket színezik és feltöltik a szenv&iéstörténet egyes részleteivel, szemléletes vonásaival. De ez nem érinti annak a visszaemlékezésnek a megbízhatóságát és hűségét, mely tudta Jézusról, hogy tanítványait előkészítette a sorsra, mely rá várt. Vannak Jézusnak még olyan igéi is, amelyeken a jelzett «színezés» nem látszik meg s amelyeknek eredetiségéhez nem férhet kétség; v. ö. pl. Luk 17,25. Ezek is ugyanazt mondják, mint a részletes, színezett szenvedésjövendölések, hogy t. i. az Emberfián beteljesedik az Ezs 53-ban megrajzolt Jahve szolgájának sorsa (v. ö. a Függelékben az • Emberfiá»-ról!). De nem lehet kétség, a felől sem, hogy Jézus tudta és hirdette, hogy nem maradhat a halálban. Ha nem így lett volna, nem keletkezhetett volna a Mát 27,62—66; 28,11—15 alatt ránk maradt hagyomány. Az első szenvedésjövendölés nemcsak időileg van szoros kapcsolatban Péter vallástételével, hanem tárgyilag is. Mert amikor az apostol minden látszat ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy Jézus a Krisztus, akkor ehhez szükségképen hozzátartozik a tanítványok előkészítése Jézus sorsára s vele együtt arra, hogy messiási művét hogyan viszi végbe. Hogy a prófétasors szenvedés és üldöztetés, azt Izráel már a próféták idejéből tudta s hogy az igazaknak Istenhez ragaszkodásukat sokszor szenvedéssel kell megpecsételni, azt Izraelnek Jób története, a 22. és 73. zsoltár szerzői, valamint Ezs 53 mélyen Emlékezetébe vésték és a mindennapi tapasztalás is tanúsította. V. ö. Luk 13,33; Mát 23,34—35. De hogy a Messiásnak a szenvedés útján kell járnia, azt a zsidóság legfeljebb úgy tudta elgondolni, hogy ez a szenvedés dicsőséges lesz, vagyis rövid átmenet a megdicsőüléshez. Ellenben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy a Messiás a gyalázat és halál kelyhét fenékig ürítse, mert hiszen ez a zsidó ( gondolkodás számára azt jelentette volna, hogy Isten ítélete alá kerül. Holott a Messiás éppen azért messiás, mert Isten előtt kedves; mindenki alá van vetve az ítéletnek, de a Messiás nem. Innét érthető Péternek ijedt feddése: úgy véli, hogy Jézus szinte istenkáromló gondolatokat forgat elméjében. ,Jézus visszautasítja Péter feddését, mert abban a Sátánnak a kísértése szólal meg: amit Péter mond, az «botránkozás» számára, azaz tőr, mely alkalmas arra, hogy valakit bűnbe ejtsen. Péter szava tőrré azáltal lesz, hogy gon,dolatai, törekvései nem Isten dolgaira, hanem emberi dolgokra irányulnak. Aki pedig gondolatait nem irányítja Istenre, az nem is tud Istennek engedelmeskedni, hanem emberi bűnös akaratának az érvényesítésére törekszik. Jézus ezt a kísértést is legyőzi, mint azt, melynek a pusztában állott ellent, s .megmarad az Isten iránt tanúsított engedelmesség útján. Ez az engedelmesség mindig az élet útján jár, mert Isten kegyelméből él. Azért bármennyire jelentse is az engedelmesség a szenvedést és halált Jézus számára, a végső célja és koronája az örökkévaló élet: amikor Jézus előre tekint szenvedésére, annak a végén mindig a feltámadás bizonyossága áll. > 16, 21-28: Jézus követéséről; v. ö. Márk 8,34—9,1; Luk 9,23—27. Akkor Jézus azt mondotta tanítványainak: Ha valaki nyomdokaimban akar járni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engemet. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét — énérettem, megtalálja azt. Mi haszna lehet 8'
