Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)
II. „A lélek halhatatlansága."
15 Ugyanez a lélek-fogalom jelentkezik a humanista hatásokat tükröztető Melanchthonnái is. Szerinte az „értelmes lélek" a spiritus intelligens", „az ember szubsztanciájának a >másik része, mely nem oltatik ki, mikor a testből eltávozik, hanem halhatatlan". Érthető, ha ez a nézet átment az óprotestáns teológusokhoz és a protestáns egyházi gondolkodásba is és megnyitotta az utat a platonikus antropológiának. Az óprotestáns egyházi tanítók a középkori gondolkodásban meghonosodott formákat vették át és igyekeztek biblikus tartalommal megtölteni. Érthető, ha így híveink gondolkodásába is átmentek ezek az ősrégi tradícióval rendelkező fogalmak s ha sokan ma is teljesen biblikusoknak tekintik azokat. A halhatatlanság ebben a gondolkodásban azonosult a bibliai „örök élet" fogalmával és a lélek halhatatlanságának képzete igyekezik hozzásimulni, ill. hasonulni az újszövetségi feltámadás-hithez. Lélek és tudat. d) Az újkor elején egyfelől Descartes szigorú dualizmusa, másfelől Spinoza identitás-filozófiája (monizmusa) lesznek döntő jelentőségűek az európai gondolkodás számára. Descartes szerint test és lélek Isten által egyesített „substantiae incompletae". A lélek „sui generis" szubsztancia, teljesen más, mint a test, nem anyag, nincs kiterjedése, egyszerű, halhatatlan, gondolkodó valami. Spinoza szerint viszont a lélek nem szubsztancia, hanem az isteni szubsztanciának, pontosabban az isteni szubsztancia egyik attribútumának (a gondolkodás által megragadott létformának) egyik „modusa", azaz egyéni létezési formája. Más szóval ez azt jelenti, hogy a lélek „a test eszméje" azonban test és lélek egy lény, kettős formában elgondolva.' 4) Descartesnál a lélek a gondolkodás alanya („l'ame pense toujours"). Így végeredményben a lélek azonosul a tudattal (pontosabban: az „éntudat"-tal). Mivel pedig Descartes a lelket ugyan szigorúan elhatárolja minden testi valóságtól, de miként a természetet, úgy a lelki adottságokat is a fizikus szemével vizsgálja, azért tőle indul el a modern pszichológia. Ez a pszichológia t. i. a tudatot vizsgálja, annak a törvényszerűségeit igyekezik feltárni és megállapítani. A lélek tudattá redukálódik és a lélektanban elvész a lélek. hogy szívesen hallotta volna, ha a pápa a hitnek és erkölcsnek a tanait a Szentírás értelmében hirdette volna. Ε helyett a pápa — mint ahogy az Írás sokszor beszél arról, hogy tévtanítók jönnek majd, — utat nyit a hamis tanításnak. Majd így folytatja: „így történt, hogy nemrég Rómában valóban mesteri módon megalkották azt a szent hitcikkelyt, hogy az ember lelke halhatatlan. Mert a hitvallásban megfeledkeztünk arról, amit mindannyian vallunk: Hiszem az örök életet. Ugyanakkor Aristotelesnek, a világi tudomány nagy mesterének a segítségével határozatba ment az is, hogy a lélek a testnek szubsztanciális formája, és még más hasonló hitcikkelyek is. Mindez jól illik a pápás egyházhoz, hogy emberi álmodozásokat és ördögi tanítást őrizgessen, mialatt Krisztus tanítását és a hitet lábbal tapossa és irtja" (erl. kiad. 24, 131. lap). *) A „lélek"-fogalom történetéhez v. ö. általában Eisler „Wörterbuch der philos. Begriffe", 4. kiad. 1930, III, 1 k. lpk.
