Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 2. fejezet. A Szentírás, mint az írásmagyarázat tárgya
cseségét, Jézus, Sirák fia könyvét, Tóbiás és Judit könyvét. A római egyház a trienti zsinaton rögzítette a kánont és az Ószövetségben meghagyta az ú. n. „apokrif" iratokat: a fentemlített négy iraton kívül még Makkabeusok két könyvét, Báruk könyvét, továbbá Dániel és Eszter könyveit a görög szöveg ú. n. toldalékaival fogadta el; végül elismerte Jeremiás levelét is (Báruk 6.), Manassé imádságát, Ezsdrás 3. és 4. könyvét pedig a trienti zsinat az Újszövetséghez csatolta függelékül. A reformáció egyházai az ószövetségi kánont a héber (palesztinai) kánon szerint fogadták el. Az ú. n. „apokrif" iratokat, amelyekre először Carlstadt alkalmazta 1520-ban ezt az elnevezést, Luther függelékként csatolta az ószövetségi iratokhoz, mint olyan iratokat, amelyeket nem lehet ugyan a Szentírással egyenértékűnek tartani, amelyeket azonban mégis jó és hasznos olvasni. A reformátusok ezeket az iratokat még kedvezőtlenebbül ítélték meg s lassanként elhagyták a biblia-kiadásokból. 2 Innét van, hogy magyar bibliánkból hiányoznak, noha Károlyi Gáspár azokat lefordította és sokáig benn is voltak a Ká r olyi-bibliában. Van valami, a legszorgalmasabb történeti kutatás által sem felderíthető titokzatos mozzanat abban, ahogyan a biblia iratai „szent iratokká" lettek, sőt már abban is, hogy ezek az iratok egyáltalán megíródtak. Mi adott az eszkatológikus-apokaliptikus várakozás gondolatkörében élő íróknak indítást arra, hogy megírják evangéliumukat? Hogyan lett éppen az Újszövetségben foglalt négy evangélium az „evangéliummá" és „kánonikussá"? Ezek és hasonló kérdések történetileg megoldhatatlanok. Nemcsak az egyház, hanem a teológiai tudomány számára is elég az az alapvető tény, hogy éppen ezek az iratok alkotják a kánont. Sem az egyház, sem pedig a teológia, mint egyházi tudomány nem teheti túl magát ezen a tényen. : i A Szentírás, mint az „egyedüli zsinórmérték" A Szentírás evangélikus egyházunk számára az egyedüli zsinórmérték. A Formula Concordiae azt mondja: „Hisszük, hogy az egyetlen szabály és zsinórmérték, amely szerint minden tanítást, valamint minden tanítót meg kell ítélni és méltatni, nem más, mint az Ö- és Újszövetség prófétai és apostoli iratai".* A hitvallási iratok, főként a Formula Concordiae-'hoz kapcsolódó ó-protestáns egyházi tanítók szerirt a Szentírás azért lehet a keresztyén hit és élet minden kérdésében egyedüli zsinórmérték, mivel benne a hitigazságok elszórtan és rendszertelenül ugyan, de elejétől végig egységesen foglaltatnak. 91
