Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 6. fejezet. A teológiai eszmélés

Ez a radikális immanencia-tudat őrölte fel és zúzta szét belsőleg, — amint már láttuk, — a teológia hagyományos értelmezését, vele próbált leszámolni Schleiermacher is, amikor új alapvetést keresett a teológia számára. Ez a radikális immanenciatudat határozza meg ma a széles néprétegek gondolkodását sokszor tudatosan, sokszor öntudatlanul, amikor az egyszerű ember számára is csak az „valóság", amit érzékelni, „mérni" tud, és amikor gyanakvással fogad minden olyan jelenséget, mely a transcendens valóság igényét támasztja vele szemben. Evvel a sajátságos közgondolkodással, evvel a gyökeresen megváltozott tudattal kell számolnia a teológiának. Éppen ez teszi szükségessé, hogy ráeszméljen sajátos témájára, „tárgyára": a kinyilatkoztatásra, az isteni ige valóságára. Ezt az eszmélést csak annál égetőbbé teszi, hogy az egyház helyzete a világban és a világhoz való viszonyban a század elejéhez képest széles területeken megváltozott. Akkor, a század elején is eltöltötte a polgári gondolkodást a „radikális immanencia-tudat" és teljesen a racionális tudományos gondolkodás szemüvegén keresztül nézte és látta a világot. Ez a polgári gondolkodás — a keresztyén gondolkodás és életszemlélet szemszögéből nézve — már a gyökereivel is elszakadt a keresztyénségtől és teljesen hitetlenné vált. Mégis fenntartotta a kapcsolatot az egyházzal, mintegy „benn maradt" az egyházban azért, mert az egyházat a fennálló társadalmi rend támaszának és egyik biztosítékának tekintette. Ezért követelte az egyháztól, hogy a széles néprétegekbe nevelje bele azt az erkölcsi tudatot, amelynek biztosítania kellett a fennálló társadalmi rendet. Noha ez a gondolkodás az egyházat mint a nyugati kultúra szempontjából jelentős történeti értékek letéteményesét is becsülte, lényegileg és durva kifejezést használva, első sorban „lelki zsandárnak" tekintette az egyházat. Az evangélium tulajdonképeni üzenete iránt ennek a gondolkodásnak nem volt jóformán semmi érzéke. A két világháború sok borzalmas átélésében ez a polgári, sokszor egyenesen kispolgári, sőt nyárspolgári gondolkodás öszszeomlott. A helyzet ezzel tisztábbá, világosabbá és őszintébbé, sőt igazabbá lett. A racionális tudományos gondolkodás nem szűnt meg, sőt a nagy erővel feltörő forradalmi gondolkodásban, — első sorban a dialektikus materializmusban — új hangsúllyal és felfokozott erővel szólalt meg. így nyilvánvalóvá lett széles néprétegeknek az elszakadása a keresztyénségtől és ez nyíltan is kifejezésre jutott abban, hogy nagy tömegek ki is léptek és világosan szembefordultak az egyházzal. De az említett felületes és sekélyes polgári gondolkodás azzal is csődbe került, hogy sokakban megrendült a tisztára immanens világba vetett hit és e megrendülés nyomán újból felfakadt a vágyódás a valóság 5 Bevezetés a teológiába. 65