Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 5. fejezet. A „modern teológia" útja

áramlattá lett. A romantika irányította a figyelmet a germán népek őskorára s ennek során különös érdeklődéssel fordult a germán ősvallás felé. A germán ős vallást azután nemcsak felkutatták, hanem romantikus módon új tartalommal is töltötték meg, melyet részben a felvilágosodás észvallásából, részben a filozófiai idealizmus gondolatvilágából vettek. Ennek következtében a germán ősvallás a németek szemében új, ragyogó színben tűnt fel és.különösen is értékesnek látszott. Ennek a szellemi áramlatnak egyik elágazása volt az is, hogy nálunk is kezdték hasonló szempontok alatt kutatni és idealizálni az ősmagyarok vallását. Nálunk a parszizmusból és a felvilágosodás észvallásából vett elemekkel színezték ki és töltötték meg az ősmagyarok vallásának egyébként nagyon üres kereteit (1. pl. a „Zalán futásá"-1 Vörösmartytól, vagy a „Magyar mythologiát" Ipolyi Arnoldtól). Egy másik jelentős mozzanat volt a múlt század második felében meginduló néprajzi kutatás, mely részben előkészítette az európai népek gyarmatosító tevékenységét Ázsiában és Afrikában, részint pedig annak folyománya is volt. A néprajzi kutatás irányította a kutatók figyelmét a különféle törzsek és kisnépek vallására. így indult meg főként az ú. n. primitív, vagy másként „őskultúrájú" népek vallásának a felkutatása. Végül egy harmadik mozzanat volt, hogy első sorban filozófiai szempontok hatása alatt sokan felfigyeltek a Távol-Kelet (India, Kína) régi kultúrájú népeinek a nagy világvalbósaira. Főként a buddhizmus, de Kon Fu-ce és Lao-ce tanítása is igen nagy vonzóerőt gyakorolt magasabb társadalmi rétegekben és ilyen irányú, „vallástörténeti" kutatásokat indított el. Főként ezeknek a szempontoknak a hatása alatt alakult ki a „vallástörténet". A vallástörténet olyan tudományágnak indult, amely szubjektív értékeléstől mentesen tisztára objektív szempontok segítségével igyekszik feltárni az emberiség vallásos életének sokrétű gazdagságát. A vallástörténetet a keresztyén teológiától éppen az különbözteti meg, hogy nem a hitnek az alapján, hanem a vallásos érdeklődést tanúsító semleges szemlélőnek a szemszögéből vizsgálja a vallásos élet különféle jelenségeit. A keresztyén teológia számára alapvető az a felismerés, hogy Isten valóban Krisztusban és egyedül Krisztusban nyilatkoztatta ki magát üdvösségünkre. Ezért a keresztyén teológia számára elejétől fogva adva van az igazság kérdése és a keresztyén teológus a hitnek az alázatával veti magát alá a kinyilatkoztatásban hozzá szóló Istennek és az isteni igazság igényének. A vallástörténet etilenben legfeljebb regisztrálja, mintegy tudományosan megállapítja és tudomásul veszi a vizsgált vallásban a kinyilatkoztatás igényét, de sem nem azono56