Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
II. rész. A keresztyén teológia - 4. fejezet. Az új alapvetés: a „modem teológia"
lógiának kell „vezetni" az egyházat abban, hogy hogyan tanítson, milyen erkölcsi magatartást tanúsítson. A teológiának kell útmutatással szolgálnia a keresztyén hit és élet minden kérdésében éppen úgy, mint ahogyan az egyház helyes „vezetése" és „kormányzása" számára is a teológia szabja meg az irányelveket: csak így lesz az egyház vezetése „összhangzatos", harmonikus. Schleiermacher e meghatározásában benne rejlik annak a felismerése, hogy a teológia nem önmagáért van, nem öncél, nem szolgálja csak az igazság-kutatásnak az önmagáért való érdekét, hanem mindig az egyházért és az egyház szolgáltaimban van. A teológia tehát a hittudat vallásos átélését nem azért taglalja és fejti ki, hogy ennek az átélésnek a sajátos és önmagában tanulságos vagy más tudományokkal való összefüggésben értékes jelenségeit feltárja, hanem azért, hogy vele a keresztyén egyháznak a hittudatát az egyházi szolgálat — tehát a tanítás, nevelés, igehirdetés, erkölcsi élet stb. — érdekében tárja fel. Az elmondottakhoz hozzátartozik annak a meglátása, hogy a teológiának ez az új értelmezése átfogja a teológiai tudományok teljes rendszerét, illetve a különféle teológiai tudományokat szoros egységbe foglalja össze. Az egyes teológiai tudományokat az foglalja egységbe, hogy azok mindegyikének „közös vonatkozása van a hitnek egy bizonyos formájára, t. i. az Istentudat egy bizonyos formáltságára". 2 4 A keresztyén teológiában a ,keresztyénség", (v. ö. fentebb a „keresztyénség" meghatározását. 39. lap!) jelenti az Isten-tudatnak azt a sajátságos formáltságát, amely a különféle tudományágakat (Szentírás-tudomány, egyháztörténet, stb.) egységbe fogja össze. Schleiermacher alapvetésének pozitív jelentősége Schleiermacher új alapvetése hasznos és termékeny kiindulópontot adott a teológiai tudomány művelésének és egy évszázadra lerakta a „modern teológia" alapjait. De ezen túlmenően Schleiermacher több olyan mozzanatot helyezett a teológiai gondolkodás középpontjába, amelynek jelentőségét semmiképpen sem szabad lekicsinyelni. Jelentős szolgálata volt Schleiermachernek mindenek előtt, hogy leszámolt a teológiai dogmatizmussal és a szupranaturalizmus racionalizmusával, mely a teológiai gondolkodást zsákutcába vitte, mikor összeütközött a kialakuló modern világképpel. Schleiermacher megállapítja, hogy a „keresztyén hittételek" a „kegyes keresztyén érzület adott tartalmait" („christlich fromme Gemütszustände") fejtik ki. 2 5 Ez különösen is vonatkozik a dogmatikára, amely szoros értelemben vett „hittan "-ná, tehát a „hit"-nek a kifejtésévé lesz. Többé nem lehet teológiai feladatnak minősíteni, olyan dogmatikus tantételek kifejtését, amelye44
