Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 1 fejezet. A teológia szó jelentése

abban az értelemben használta, mint kortársai, — filozófiai feladatnak minősítette az istenségről szóló helyes tanítás és vele együtt a helyes istenfogalom kialakítását. Ezért szerinte a „teológia", a metafizika körébe tartozik, sőt maga a metafizika (a πρώτη φιλοσοφία ) a θεολογική sc. επιστήμη, vagyis „teológiai tudomány", azaz az a tudomány, mely az „istenségről" szóló helyes tanítást kifejti. (V. ö. Arist. Met. IV, 1, 1; IV, 3). így különböztet meg Aristoteles háromféle filozófiát: matematikai, természettudományi és teológiai filozófiát.

1 Aristoteles nyomán különböztette meg a stoicizmus, az ókor egyik legbefolyásosabb szellemi irányzata a „mitikus", a „fizikai" (pontosabban: filozófiai) és „politikai" teológiát. Az első a mítoszok feljegyzése, a második az istenfogalom filozófiai értelmezése, a harmadik az állami rendelkezéseket állapítja meg az istenek kultuszára vonatkozólag (tehát megközelíti a „vallástörténet", ill. „egyházjog" értelmét).

2 Számunkra fontos annak a megállapítása, hogy a stoikusok aknázzák ki a mítoszokat a filozófia számára: náluk a „teológia" mint az istenségről szóló tanítás a filozófia egyik része. Ha ezt a görög szóhasználatot áttekintjük, akkor könnyű megállapítani, hogy a „teológia" sző alapértelme mindig az embernek az istenségről való beszéde, ill. az embernek az istenségre vonatkozó elgondolása, fogalomalkotása. Az ember igyekszik saját ismerő képességével, főként értelmével megismerni az istenséget, ennek alapján megalkotni a helyes „istenfogalmat'* és azt beleilleszteni világképébe. A „teológia" e szerint a szóhasználat szerint az istenségről, ill. az „isteni dolgokról" (vele együtt a „vallás"-ról) szóló tanítás, ill. tudomány. A teológia szónak ezt a pogány fogalmát vették át és alkalmaznák keresztyén írók is kb. a Kr. u. 2. századtól fogva, amikor a szó keresztyén iratokban először fordul elő. Először t. i. azoknál a keresztyén íróknál találkozunk vele, akik vállalkoztak arra, hogy a keresztyén hitet védelmükbe vegyék pogány ellenfeleikkel és az állami hatóságokkal szemben. Ezek a tanítók, az ú. n. „apologéták" a teológia szót még teljesen a szokványos pogány szóhasználat gyakorlata szerint alkalmazták s vele a pogány istenekre vonatkozó tanítást jelölték meg. Ez a szóhasználat keresztyén íróknál még az 5. században is kimutatható: így beszélnek keresztyén írók is a filozófusok „teológiájáról."* Csak lassanként alkalmazták a szót egészen új értelemben a keresztyén tanításra s így nyert az — főként Athanasiusió 1 fogva — új, keresztyén értelmet. 24