Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 6. fejezet. A polemika és ökumenika

meg, és így a gyakorlatban is kényszerítik a keresztyénséget a védekezésre, hanem még inkább azzal, hogy a modern világkép kialakítása és vele együtt a modern világnézetek állandóan kérdéseket tesznek fel a hitnek. Amikor a hit keresi ezekre a kérdésekre a helyes választ, és amikor e válasszal együtt kész arra, hogy számot adjon hitének és reménységének az alapjairól, valamint hitének az értelméről, akkor ez apologetika. Az apologetikát akkor alakítjuk ki helyesen, ha azt a hit válaszaként értelmezzük azokra a kérdésekre, amelyeket a modern világkép és a jelenkori világnézetek adnak fel neki. Ezt a választ azonban mindig csak az evangélium üzenetének a tolmácsolásával együtt adhatjuk meg: e nélkül a válasz nemcsak csonka, hanem értelmetlen is. Ugyanakkor természetesen a keresztyén hit is ad fel kérdéseket a mai embernek és a jelenkori gondolkodásnak. Csak ha a mai ember hajlandó a neki az evangélium üzenete által feltett kérdéseket komolyan venni, válik számára az apologetikában adott felelet „értelmessé", de meggyőzővé is. így a helyes értelemben vett apologetika mindig az evangélium örömüzenetének tolmácsolásává válik, — természetesen mindig az evangélium olyan hirdetéséről van szó, amely valóban választ ad a más nézeten lévők kérdéseire. Ezért az apologetika előfeltétele az a teológiai munka, amelyet a teológiai tudomány a saját területének különféle elágazásaiban teljesít. Az apologetika mintegy summázza a teológiai tudomány munkájának eredményeit, hogy megadhassa a helyes választ a világnézeti harc során eléje kerülő kérdésekre. 6. FEJEZET Polemika és ökumenika A puiemika A rendszeres teológia a dogmatika egyik elágazásaként tartja számon a „polemikát", régi nevén „theologia polemica"-t vagy a reformátusok régi szóhasználata szerint „theologia elenchtica"-t. A polemika szószerinti jelentése szerint „harcos teológia". A polemikának, mint teológiai „harc"-nak a feladatkörét pedig úgy határozhatjuk meg, hogy az valamely hitvallás („confessio") igazolása annak kimutatása révén, hogy a többi felekezetek hitvallása és tanítása helytelen. Ezért a polemika főként azokkal a különbségekkel (ú. n. „választótanokkal") foglalkozik, melyek az egyes keresztyén felekezeteket egymástól elválasztják. Feladata tehát kettős. Először is a felekezeteket elválasztó tanokat a keresztyén tanítás egészének a világításába kell helyeznie. En180