Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 2. fejezet. A rendszeres teológia alapjellege
De a rendszeres teológia ennél még többet is jelent a többi teológiai tudományág számára. Mivel állandóan felveti az igazság kérdését, irányt tud mutatni a többi tudományágnak. Az egyház történetének a vizsgálatánál pl. a kutatónak szüksége van a rendszeres jellegű tájékozódásra, amikor a vizsgált történeti jelenség megítéléséről, „értékeléséről" van szó. Az egyháztörténeti kutatás nem teljesítheti szolgálatát az igazság kérdésének a felvetése és az ezzel összefüggő „értékelés" nélkül. A mértéket azonban az értékeléshez csak a rendszeres teológia adhatja. Más a helyzet az írásmagyarázati teológiánál. Súlyos hiba, ha az Írás értelmezését dogmatikai előfeltételek határozzák meg: az ilyen előfeltevések veszélyeztetik a helyes írásmagyarázatot, különösen is az Írás helyes, igaz értelmének a felismerését. Az írásmagyarázat során nyert felismeréseket azonban teológiailag ki kell aknázni (v. ö. fentebb 114. lap!). A teológiai kiaknázásnál már nélkülözhetetlenek azok a szempontok, melyeket a rendszeres teológia érvényesít. Amit az írásmagyarázat feltár, azt a rendszeres teológia által adott szempontok helyezik el a helyes összefüggésbe. Az írás helyes értelmezéséhez szükség van annak a tárgyi tartalomnak a feltárásához, amelyet az írásmagyarázat ad elénk: ehhez is a helyes szempontot a rendszeres teológiából merítheti. Pl. az Újszövetségnek a keresztségre vonatkozó szakaszait az írásmagyarázatnak kell értelmeznie és e szakaszok tartalmát feltárnia: az írásmagyarázat mondja meg, hogy az egyes helyek „mit mondanak", „mi a tartalmuk". Amikor azonban ezeknek a helyeknek az alapján összefüggően akarjuk megállapítani, hogy az Újszövetség mit „tanít" a keresztségről és ennek érdekében teológiailag kell kiaknáznunk az említett szakaszokat, akkor azonnal jelentkeznek „külső" szempontok: olyan kérdések, amelyeket az egyház élete vagy az egyházi tan fejlődése vet fel. Ha el akarjuk kerülni azokat a hibaforrásokat, amelyek ilyen „külső" kérdésekben rejtőznek, akkor szükségünk van a rendszeres teológiai útmutatásra: ez adja meg a helyes szempontokat, amelyek segítségével az újszövetségi szakaszok üzenet-tartalmát vagy „tanítását" helyes összefüggésben elrendezhetjük. Vagy egy másik példa: amikor a Szentírás szociális üzenetét akarjuk megérteni, nem elég az egyes számbajövő íráshelyeket és szakaszokat az írásmagyarázat segítségével feltárni. Szükséges az is, hogy az írásmagyarázat alapján adódó alapfogalmakat helyes összefüggésekbe állítsuk bele. Ezt az utóbbi feladMot ismét csak a rendszeres teológia segítségével tudjuk helyesen megoldani. í(57
