Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - II. szakasz. Az egyháztörténeti teológia - 6. fejezet. Az egyház történeti valósága a jelenben

hasonlító szimbolika". Mivel a szimbolika tárgyalása eredetileg a hitvallásokra alapozódik, azért tárgyalási anyagába fel szokta venni az ó-egyházi hitvallások (az Apostoli Hitvallás, az ú. n. Nrcaeno-Constantinopolitanum és az ú. n. Athanasianum) keletkezésének és történetének a kérdéseit is. Az egyes keresztyén egyházak jellgezetességét azonban nem lehet tisztán a hitvallások alapján megrajzolt tanításból megérteni. Az egyházakra t. i. tanításuk mellett nem kevésbbé jellemző a szervezetük, az istentiszteleti életük, a kegyességük is. Ezért a mult század második felében egyre erőteljesebben érvényesültek olyan törekvések, hogy a szimbolika vizsgálódási területét ki kell terjeszteni a vizsgált egyház életének minden mozzanatára. Az ilyen értelemben kiterjesztett tárgykörű szimbolikát nevezték felekezetrajznak („Konfessionskunde"). A felekezetrajz feladata az, hogy az illető egyházat és annak életét a saját belső előfeltételeiből igyekezzék megérteni. A szimbolika régebbi értelmezése mellett hol rejtettebben, hol nyíltabban érvényesülnek még a régi felekezeti polémia hagyományai is. Ebben az esetben t. i. a szerző rendesen a saját egyházának a szemszögéből vizsgálja a többi felekezetet. Viszont amikor a szimbolika kitágul „felekezetrajzzá" és a' vizsgált felekezetet a saját előfeltételeiből igyekezik megérteni, akkor a polemikus motívum a tárgyalásiból ki szokott kapcsolódni. Λ ζ egyházrajz A szimbolikától, ill. felekezetrajztól meg szoktuk különböztetni az egyházrajzot („Kirchenkunde"). Az egyházrajz vizsgálatának a tárgyául valamely konkrét történeti egyháztestet (pl. magyarországi evangélikus egyház, romániai görög-keleti fegyház, stb.) szokott választani. Az egyházrajz feladata, hogy a vizsgált egyházról minden tekintetben hűséges rajzot készítsen. Ε kép megalkotásánál számításba jön az egyház szervezete, hitvallásos állaga, berendezkedései, életszokásai, az illető egyházra vonatkozó néprajzi megfigyelések, stb. Amíg a szimbolikát felekezetközi viszonylatban szoktuk megalkotni, addig az egyházrajzot leginkább az tudja kidolgozni, aki maga is tagja a tárgyalt egyháztestnek. A szimbolikát és az egyházrajzot inkább csak a nagy történeti egyházakkal kapcsolatban szokták kidolgozni. A szekták is beletartoznak a szimbolika tárgyalási anyagába, noha ritkábban szokott rájuk sor .kerülni. Mivel azonban a szekták ismerete sokszor nagyon fontos a gyülekezeti szolgálat szempontjából ezért azokat olyan kézikönyvek szokták tárgyalni, amelyek nem annyira tudományos használat, mint inkább a gyakorlati egyházi szolgálat céljaira készülnek. 159