Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 4. fejezet. Az előkészítő jellegű írásmagyarázati tudományok
Bultmann követelése a mitosznak olyan modern fogalmával kapcsolódik, amely az „Entmythologisierung" követelésén keresztül végeredményben lényegileg (egzisztenciálisan értelmezett) igazságokba oldja fel az Újszövetség evangéliumi üzenetét. Ezért írás-értelmezésének a végső eredményei közel járnak a liberális teológiának Bultmann által is helytelenített eredményeihez. Új formában kísért ennél a herméneutikai elvnél a történeti szemléletnek az a módszere, amely alapvető herméneutikai vezérelvvé tette a megkülönböztetést a „történet" („história") és a „legenda", a „hiteles" és „nem hiteles" közlemények közt. A történeti kutatás szemléletmódja számára valóban alapvető annak a megállapítása, mi a „történeti valóság" (mégis v. ö. ehhez alább „az egyháztörténeti kutatás alapkérdései" c. szakaszt, 137. k. lpk.). Joggal hangsúlyozza azonban Barth, 5 0 hogy az isteni kinyilatkoztatás üzenetének a megszólaltatását nem lehet ahhoz a feltételhez kötni, hogy a róla szóló tudósításnak megállapítható, mintegy érzékelhető történelemnek („historische Geschichte") kell lennie. A bibliai teremtéstörténet pl. nyilván „unhistorische Geschichte". A Barth értelmében vett „historische Geschichte" az ember számára hozzáférhető, történeti relációiban feltárható és ennyiben „objektív", ill. objektív módon megállapítható „történelem". A teremtés „történetéhez" .azonban nem lehet ilyen objektív módon hozzáférni: annak nincsenek minden irányban megállapítható relációi, hiszen egyetlen „összefüggése", relációja maga az Isten. Éppen ezért lehetetlen a teremtésről a „historische Geschichte" formájában tudósítást készíteni, noha kétségtelen, hogy a teremtésnek van „története". Mégis minden a teremtésre vonatkozó tudósítás szükségképpen „unhistorische Geschichte". De Isten az „unhistorische Geschichte" formájában is közvetítheti számunkra kinyilatkoztatását. S ez vonatkozik a teremtéstörténeten túl a törvényre éppen úgy mint az evangéliomra. Barth joggal figyelmeztet arra is, hogy Isten teremtő cselekvésének a komponense benne rejlik az egész történelemben, azért minden történelemnek van „nemhistóriai" összetevője, amely azt közvetlen viszonyba hozza Istennel. A bibliai herméneutika szempontjából ez a megállapítás azt jelenti, hogy az írásban Isten igéjét kereső értelmezésnek túl kell jutnia azon a kérdésen, hogy az értelmezett közlemény, ill. tudósítás objektív formában megállapítható „történelem"-e („historische Geschichte") vagy pedig „nem-historiai történelem", „legenda". A történeti értelmezés szempontjából kétségtelenül szükséges az a kritikai vizsgálat, amely minden kritikai eszköz segítségével megkeresi a bibliai tudósításban is az objektív módon megállapítható történelmet. Tudni kell természetesen azt is, hogy ha a kritikai kutató eszközök elégteleneknek bizo127
