Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 4. fejezet. Az előkészítő jellegű írásmagyarázati tudományok

A bibliai -bevezetést régebbi idegen szóval „izagogiká"-nak is szoktuk mondani. Ma az ó- és újszövetségi bevezetést általában egymástól elkülönítve tárgyalják, az ószövetségi bevezetéshez pedig hozzá szokták venni az ú. n. ószövetségi apokrifusok és pszeudepigrafikusok keletkezésének a kritikai kérdését is. Eredetileg nagyon vegyes ismeretek voltak azok, amelyeket a bibliai bevezetés címe alatt tárgyaltak. Tulajdonképen csak lassan, a 18. század óta, de főként a 19. században, a teológiai kutatásban uralomra jutó történeti-kritikai szemléletmódnak a hatása alatt alakult ki a modern értelemben vett bibliai bevezetés. A múlt század történeti gondolkodásának megfelelően a főhangsúly az egyes iratok keletkezésének a kérdésére esett, így legtöbbet az egyes iratok szerzőinek megállapításával és az iratok „hitelességének" a kérdéseivel foglalkoztak. Jóval kevesebb hangsúly esett a kánontörténet, valamint a bibliai szöveg kérdéseire: ezeket inkább csak függelékszerűen tárgyalták. Ezzel a szemléletmóddal függ össze az a törekvés, hogy az· izagogikát alakítsák át ó-, ill. újszövetségi irodalomtörténetté. Azonban a bibliai iratoknál nem az ókori zsidóság, ill. a legrégibb keresztyénség irodalmáról van szó, hanem arról a Szentírásról, mely részeiben és egészében Isten igéjét szólja hozzánk. A teológiai kutatás területén csak addig maradunk, amíg ezt a szempontot látjuk magunk előtt és kutatásunkat ehhez képest alakítjuk. Csak így marad a bibliai bevezetés „teológiai" tudomány. A teológiai eszmélés nyomán a bibliai bevezetésben jobban érvényesül annak egyházias jellege és nagyobb hangsúly esik azokra a kérdésekre, amelyeket az egyházi szolgálat tesz fel a bibliai iratokkal kapcsolatban. Innét érthető, hogy a bibliai bevezetésnek már-már szinte önálló tárgykörévé fejlődik a bibliaismeret („Bibelkunde"): ez nemcsak az egyes bibliai iratok tartalmi vázát ragadja meg, hanem főként azoknak á tartalmával kapcsolatos teológiai jellegére helyezi a hangsúlyt, hogy ily módon is segítséget adjon az írás üzenetének a megszólaltatásához. A történeti-kritikai szempontoknak továbbra is érvényesülniük kell a bibliai bevezetés vizsgálódásaiban: ez éppen a múlt század teológiai munkájának egyik legjelentősebb öröksége a mai kutatás számára. Azonban a történeti kutatást is át kell járnia annak a teológiai szempontnak, hogy a bibliai iratok a mai egyház számára is Isten eleven igéjét közvetítik. 5. A bibliai hermeneutika A „herméneutika" megjelölés a görög ερμηνεύει·/ = „tolmácsolni", „értelmezni", „magyarázni" igéből származik. „Herméneutiká"-nak mondjuk azt a tudományt, amely írásművek megértésének és értelmezésének, magyarázatának a kérdéseivel fog122