Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 3. fejezet. Az írásmagyarázat

2. Az írásmagyarázat ezeket a módszeres alapszempontokat többféle formában érvényesítheti. Az írásmagyarázati tradíció folyamán alakult ki az az eljárás, hogy a szövegnek a magyarázatra szoruló szavaihoz rövidebb vagy hosszabb megjegyzéseket, mintegy „széljegyzeteket" fűztek: ezeket nevezték „glósszák"nak: ez a „glósszatórikus" írásmagyarázat. Az egyes bibliai fogalmakat azután részletesebb fejtegetésekkel, ,ú. n. „szkólion"okkal világították meg. Az újabb írásmagyarázati művekben a sokszor összefüggéstelen glosszák helyett összefüggő fejtegetéseket alkalmaznak. Az olyan fejtegetéseket pedig, amelyek a magyarázó gondolatmenet összefüggését megszakítják és valamely külön kérdést vagy fogalmat világítanak meg, „kitérések"nek (excursus) nevezik. Van olyan írásmagyarázati eljárás is, amely az egész szöveg összefüggését olyan módon tárja fel, hogy azt mintegy átírja és újra írja. Az ilyen értelmezést „paraphrasis"-nak nevezzük. Egy-egy bibliai könyvhöz írt írásmagyarázati munkát nevezzük „kommentár"-nak. Tágabb értelemben kommentárnak szoktuk nevezni a valamely szöveghez fűzött értelmező magyarázatot is. Régebben inkább az egyes bibliai szavakhoz fűzött glószszák formájában kidolgozott írásmagyarázat volt szokásban. Ilyen módszert mutat Luther híres Római levél-kommentárja is. Ugyancsak ezt a módszert alkalmazta leginkább a modern teológia történeti-kritikai írásmagyarázata is. De már az ókori írásmagyarázók is ismerték a bibliai szövegek folyamatos magyarázatát, leginkább az egyes iratokról tartott részletesen kidolgozott előadások, az ú. n. „homiliák" formájában. Különféle ókori írásmagyarázók műveiből az ókor későbbi századaiban összeállították egyes bibliai könyvekhez a magyarázatokat és mival ezeket láncszerűen fűzték egymáshoz, azért az ily módon összeállított kommentárokat „catena"-knak mondják. 3. Az írásmagyarázati művek a keresztyén teológia legelső megnyilatkozásai közé tartoznak. Az ókori teológiának kiemelkedő alkotásai voltak az egyes szentírási könyvekhez írt és sok tekintetben ma is alapvető „kommentárok". Az ókorban az írásmagyarázatnak két fő irányzata, „iskolája" alakult ki. Az egyik az alexandriai iskola, amelynek elindítói Alexandriai Kelemen és Origenes voltak. Ennek az iskolának az írásmagyarázati módszerében erősen érvényesült az allegorizálás. Az írásmagyarázók közül meg kell említeni Didymust és Alexandriai Kyrillost. A másik irányzat az antiochiai iskola volt, melynek vezér-képviselői Tarsus-i Diodoros és Mopsuestia-i Tivadar. Ez az iskola erőteljesen hangsúlyozta az írás szószerinti értelmezé8* .115