Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 3. fejezet. Az írásmagyarázat
hitünk „értékelése", amely magában véve független a valóságtól, hanem magáriak az Írásnak az igénye: nélküle a Bibliában foglalt iratok nem volnának „kánon" és Írás. Az írásnak ez az igénye az a történetileg is adott valóság, „tény", amely nélkül ezek az iratok sohasem lettek volna kánonná. Evvel a valósággal kell számolnia az írásmagyarázatnak is, ha a szó helyes értelmében akar „tudomány" lenni. Tudományossá helyes értelemben tehát az írásmagyarázat is akkor lesz, ha a Szentírásnak ezt a teljes valóságát felismeri és elismeri. Ennek a felismerésnek akar érvényt szerezni a teológiai értelmezés. Ez ugyancsak igazolja azt, ihogy nem lehet egymástól elkülöníteni és egymással szembehelyezni a történeti-kritikai szemléletmódot és a teológiai értelmezést, ahogyan ezt újabban is megkísérelték. A Szentírás emberi módon keletkezett iratoknak a gyűjteménye, ezért a történeti-kritikai szemléletmódra szükség van, nélküle az Írást megérteni és annak üzenetét helyesen tolmácsolni nem lehet, ill. régi hibákba való felelőtlen visszaesést jelentene. Az Írás eredeti értelmének a feltárása és tisztázása filológiai, történeti és kritikai módszerekkel azonban csak az első lépés, melyet követnie kell az eredeti értelem teológiai kiaknázásának. Ezen keresztül pedig a kinyilatkoztatástartalom üzenetét kell az írásmagyarázónak tolmácsolnia. Minden igazi írásmagyarázatnak a tulajdonképeni feladata az, hogy az összes rendelkezésre álló tudományos eszközök igénybevételével minél hívebben tárja fel azt, amiről az Írásban tulajdonképen szó van: Krisztus üdvösségszerző művét. és annak valósulását. Röviden összefoglalva: az írásmagyarázat feladata, hogy az igét úgy szólaltassa meg, mint „az Istennek élő beszédét" (Zsid. 4, 12), mely számunkra „örök életnek beszéde" (Jn. 6, 68). Az írásmagyarázat módszeres eljárása Az írásmagyarázat részletes módszer-tana nem tartozik bele ennek a vázlatos áttekintésnek a körébe. Mégis egészen röviden rá kell mutatnunk a legfontosabb mozzanatokra. 1. Az írásmagyarázat lényegileg négy fontos feladatkör körül mozog. Ezek a következők: a) Az értelmezendő szöveg megállapítása: melyik az a szöveg, amely az értelmezés kiindulópontjául és alapjául szolgál. A szövegkritika segítségével át kell tekinteni a szóbanforgó szöveg történetét, meg kell állapítani a benne esetleg előforduló szövegváltozatokat („variánsokat") és meg kell állapítani a kritikailag helyes szöveget. b) A szöveg elemzése. Grammatikai, filológiai vizsgálattal át kell világítani a szövegnek minden egyes szavát és mondatát, •'8 Bevezetés a teológiába. 113