Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 3. fejezet. Az írásmagyarázat
gondolását. Az első világháború után elindult teológiai eszmélés ezt a feladatot csak még aktuálisabbá tette, de egyúttal elő is segítette, hiszen a teológiai eszmélés egyik legfontosabb elindítója egy írásmagyarázati munka, Barth „Römerbrief"je volt. Barth ennek a művének az előszavában rendkívül tanulságosan határozza meg az írásmagyarázat feladatát: „Pál, mint saját korának fia saját kortársaihoz beszélt. De ennél az igazságnál sokkal fontosabb az a másik, hogy mint az Isten országának a prófétája és apostola, minden idők emberéhez szól... A bibliakutatás történeti-kritikai módszerének megvan a jogosultsága', rámutat a megértés előkészítésére, amely sehol sem fölösleges ... De minden figyelmemet arra fordítottam, hogy a történeti valóságon keresztül és azon túl beletekintsek a Biblia lelkébe, amely az örök Lélek." Barth felismeri a reformátori írásmagyarázat célját. „Milyen energikusan fog hozzá [Kálvin] munkájához, hogy — miután lelkiismeretesen megállapította, mi van a szövegben, — utána gondolja textusát, azaz addig viaskodik vele, amíg a fal az 1. és a 16. század között transzparenssé nem válik, amíg Pál ott beszél és a 16. század embere itt hallja." 38 Barth ezzel kijelöli a helyes írásmagyarázat feladatát: meg kell szólaltatni, „beszélővé" kell tennie a szöveget, hogy mi is „halljuk", amit mond és pedig figyeljünk arra az „ügyre", amelyről benne szó van s amely az apostolnál és nálunk nem lehet két különböző, hanem egy és ugyanazon „ügy". Az egyre erősbödő teológiai eszmélés következtében az írás értelmezésének a kérdései a jelen század húszas éveinek a második felében a teológiai érdeklődés homlokterébe kerültek s azóta is mindig újra előkerülnek. 3 9 A tudományos írásmagyarázat egyoldalúságával szemben Girgensohn a korán elhúnyt nagynevű lipcsei professzor, a valláslélektani kutatásnak egyik legkiválóbb megalapozója már 1925-ben felállította a „pneumatikus írásmagyarázat" követelményét. 4 0 Girgensohn nem vetette el a Szentírás történeti szemléletének a követelményét, sőt azt „jogosultnak és szükségesnek" mondotta. De ennek a szemléletmódnak nem szabad „egyeduralmat követelnie", hanem annak ki kell egészülnie „mélységes időfölötti normatív értelmezéssel", mely — lényegileg — „az igét gyakorlatilag az ,én'-re vonatkoztatja és alkalmazza" és ilyen módon megszólaltatja az írás kinyilatkoztatás-tartalmát, mint hozzánk szóló üzenetet. A pneumatikus írásmagyarázat követelményének a jellegét Girgensohn az erdőről vett hasonlattal próbálta érzékeltetni: ugyanazt az erdőt egészen más szemmel nézi, „éli át" és írja le a természetjáró és természetért „rajongó" turista, a természet világát szakszerűen figyelő természettudós (pl. a botanikus), azután az erdőmérnök és a fakereskedő. Mindegyik ugyanazt az erdőt látja, nézi és vizsgálja és mégis mindegyik egészen mást lát meg 111
