Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 3. fejezet. Az írásmagyarázat

„történeti" értelme, keletkezési körülményei, azok jelentősége Izráel vallástörténetében, stb. Vagy újszövetségi példa: mit jelentett Isten királyságának a képzete, amikor azt Keresztelő János és Jézus hirdette; hogyan tartozik bele ez a képzet a Jézus korabeli rabbinista teológiai gondolkodás összefüggésébe; menynyiben azonos vele és milyen változásokat mutat ez a képzet már Keresztelő Jánosnál és Jézusnál, majd pedig az Újszövetség korában? Meg kell figyelnünk azt is, hogy az eredeti vagy történeti értelem, amelyet az írásmagyarázat a kritikai kutatásnak sokszor rendkívül finomra csiszolt módszereivel igyekszik felderíteni, nem azonosítható teljesen avval, amit a reformátorok a „szószerinti értelem"-nek mondottak. Sokszor ugyan a kettő erősen érintkezik egymással, esetenként meg is egyezik, de a kettő közt adódhatnak jelentős eltérések is. Pl. a Tízparancsolat olyan társadalmi és kulturális viszonyok közt keletkezett, amelyek nagyon határozottan megszabták az egyes parancsolatok konkrét értelmét. Amikor Luther a Kiskátéban ezeknek a parancsolatoknak a szószerinti értelmét vette alapul és magyarázta, nem állította helyre azoknak azt a konkrét vonatkozását a saját koruk társadalmi és gazdasági viszonyaira, — ilyenre nem is gondolt, — hanem a szószerinti értelem alapján azoknak a saját kora életkörülményeire való alkalmazását adta meg. így kiesik az első parancsolat látóhatárából az a sokrétű isten-kultusz, mely ellen az első parancsolat fordul és feledésbe megy a „faragott képek" tilalma. Ahol ez a tilalom felújul, ott sem annak az eredeti történeti értelme újul fel, hanem a szószerinti értelem beleilleszkedik az új társadalmi adottságba. A szombatnap megszentelésének a parancsolata már a rabbinátus írásmagyarázatában elvesztette eredeti történeti értelmét és szószerinti értelmével alkalmazkodott az akkori társadalmi viszonyokhoz. Luther magyarázatában az „ünnepnap" megszentelésének a követelménye alapvető módon Isten igéjének a hallgatását és tanulását jelenti. Nagyon tanulságos e tekintetben a 7. parancsolat („Ne lopj!") értelme: Eredetileg valószínűleg az emberrablást tilalmazta: ezt még tudták egyes írásmagyarázók. Azonban szószerinti értelme kiterjed a más vagyonának eltulajdonítására: az eredeti történeti értelem szinte el is veszett belőle. A Kiskátéban Luther magyarázata a szószerinti értelmet aknázza ki és állítja bele saját korának a társadalmi viszonyaiba. így sorra mehetnénk az összes parancsolatokon és mindenütt kimutathatnánk, hogy az eredeti történeti értelem és a szószerinti értelem érintkezik ugyan egymással és esetenként nagyon közel is van egymáshoz, azonban mégsem azonos egymással. Hasonlóan ragaszkodott Luther az úrvacsora szerzési igéinél a „szószerinti" 108