Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 2. szakasz. 6,1-8,1. A hét pecsét feltörése

politikusok, tudósok és a mások munkáját kizsákmányoló előkelők, — valamint a kizsákmányolt nincstelenek, legyenek akár rabszolgák, akár szabadok. De akármennyire átfogó is a felsorolás, jellemző rá, hogy nincs aktuális politikai éle. Ezt főként az a körülmény mutatja, hogy hiányzik belőle az utalás a római császárra, tehát arra, aki az egykorú társadalomban különösen is kihívhatta maga ellen a gyűlöletet és aki az egyházat üldöző sátáni hatalom megtestesülésének számított. Hogy éppen az ő alakja hiányzik a felsorolásból, az azt mutatja, hogy János nem engedett utat sem a saját szívében, sem a gyülekezet gondolkodásában a bosszúvágynak és hogy távol állott tőle a lázadásnak még a gondolata is. — A felsoroltakat mind elfogja a menekülési vágy. Az ókorban mik is látszhattak biztosabb menedéknek, mint barlangok sötétje és hozzáférhetetlen hegyszakadékok. 16.17 Természetes emberi gondolkodással hajlandók vagyunk inkább a halálba „menekülni". Elpusztulni természeti katasztrófák során még mindig jobb, mint megjelenni Isten és Krisztus ítélőszéke előtt. Ezt a menekülési ösztönt a látnók Ezs. 2,10.19.21 mondataihoz kapcsolva írja le. Az Újszövetség ismételten kifejeződő közmeggyőződése szólal meg itt is (2. Kor. 5,10; Mt. 7,22-23) amikor a Bárány haragjának napjáról hallunk. Az ószövetségi prófécia Jahve félelmetes napjairól szólt (pl. Jóéi 2,11). Ezt azonban Pál apostol is Krisztusra vonatkoztatta, amikor ismételten úgy beszélt „az Ür napjáról", mint Krisztus dicsőséges eljövetelének és ítéletének „napjáról" (1. Tess. 5,2.4; Fii. 1,6.10; 1. Kor. 1,8 stb.). Ezt a kifejezést alkalmazza János is, amikor „a Bárány haragjának napját" mint a gonoszokat kárhozatba taszító ítélet napját állítja olvasói elé. A rémület és a halálba menekülés óhaja nem megtérés, hanem csak annak a felismerése, hogy az ítélet alól nincs menekülés az Istenről megfeledkezett, ellene lázadó ember számára. Mégis van felelet a „Kicsoda állhat meg?!" aggodalommal és rémülettel teli kérdésre. Ezt mutatja meg a 7. fejezet. 7,1-17. Az elpecsételtek serege A 7. fejezet szorosan kapcsolódik a 6. fejezet utolsó verséhez és — bár a látomás egyik új jelenetével van dolgunk — közvetlen feleletet ad az előző aggodalmas kérdésre: „Kicsoda állhat meg az ítélet tüzében?" Az egész fejezet egységet alkot, de két szakaszra oszlik: 1-8. a választottak elpecsételése, 9-17. a választottak hódolata Isten előtt a mennyei istentiszteletben. 7,1 Ezután négy angyalt láttam állani a föld négy sarkán, amint visszatartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél se a földön, se a tengeren, se egyetlen 1

9 Lehet, hogy a „nagyurak"-nak megfelelő görög szó (megistanes) a perzsa nagykirályok udvari főembereire, a „hadvezéreknek" megfelelő (chiliarchoi) pedig a rómaiakra vonatkozik. Ebben az esetben a két megjelölés a különféle népekre is utal. Hasonlóan említi egymás mellett Mk. 6,21 is a „nagyurakat" és „hadvezéreket". 97