Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 2. szakasz. 6,1-8,1. A hét pecsét feltörése
15 16 17 12.13 14 15 elmozdult helyéről. / A föld királyai, a nagyurak, a hadvezérek, a gazdagok és hatalmasok, a rabszolgák mind és a szabadok is elrejtőztek barlangokban és a hegyek sziklahasadékaiba. / És mondták a hegyeknek és szikláknak: essetek ránk, rejtsetek el a trónon Ülőnek arca és a Bárány haragja elől, / mert elérkezett haragjuk nagy napja és kicsoda állhat meg? Az a mozzanat, hogy a Nap elsötétül, a Hold nem fénylik és a csillagok a földre hullanak, Mk. 13,24-25 szerint is az utolsó idők jeleihez tartozik. Hasonló jelekről tudott a zsidó apokaliptikus váradalom is (pl. Mózes Mennybemenetele 10,4 és köv.; 4. Esdr. 6,14 és köv.; Báruk Apk. 70,8; Or. Syb. 3,80 és köv. 669 és köv.). János azonban látomásának e jelenetét villanásszerű, filmszerűen gyorsan egymást váltó képeivel nem színezi és nem ad részletes leírást, hanem ószövetségi próféciák felhasználásával tömör rövidségű, de annál megrázóbb erejű képbe sűríti össze. E versek képanyagával kapcsolatban a 12. vershez vö. Jóéi 2,31; Ezs. 13,10; 50,3. A 13. vers Ezs. 34,4 LXX-ra támaszkodik, hasonlóan a 14. vers is. A 15. vershez vö. Ezs. 2,10.19, a 16. vershez Hós. 10,8-at; ezt a verset idézi Lk. 23,30 is hasonló értelemben és összefüggésben. A 17. vers ismét Jóéi 2,11.31. szavait használja fel. E leírás egyes mozzanatainál nem szabad azok valószerűségét keresni, különösképpen is nem szabad ezt mai természettudományos ismereteink és elképzeléseink szerint tenni. Ezek a képek az antik világkép keretében rajzolódtak fel és annak kifejezései. Pusztító földrengések, nap- és holdfogyatkozások félelmetességükkel mindig közelgő, még nagyobb ítéletnapok előjeleinek számítottak. Különösen is megrázó és nagyerejű kép az, amikor János arról beszél, hogy a csillagokat az egész világmindenséget alapjaiban megrázó vihar úgy hullatja le a mennyboltról, mint amikor hirtelen támadt szélvihar a kései túlérett nyári fügéket rázza le a fáról, és hogy a mennybolt úgy szakad ketté, mint a széttépett könyvtekercs hirtelen becsavarodó két darabja. Mindezek a félelmetes események előrevetített „jelekké" válnak és a próféták által ismételten megjövendölt „napra", ti. az „Or [Jahve] napjára" utalnak. Erről pedig éppen e próféták hangsúlyozták ismételten, hogy éppen a választott nép számára nem az eddigi élet magatartásukat igazoló örömnek, hanem Isten haragjának, azaz ítéletének a napja lesz (így pl. vö. különösen Jóéi 2,1-11.). De ahogyan az ítéletnapja a próféták és általában az ószövetségi gondolkodás számára sem jelenti a „világ végét" a mai mitikus értelemben, úgy itt sem. Isten ítélete kapcsolódik a „Bárány haragjával", azaz ítéletével, de noha a 17. vers szerint az „eljött", a következő fejezetek mégsem szólnak az utolsó ítélet bekövetkeztéről. A következő, hét tagból álló felsorolás felöleli a társadalom minden rétegét. Vele szemlélteti Jel. a „föld lakosainak" rémületét. Eltelnek rémülettel a királyok és hatalmasok, akik Zsolt. 2,2 szerint öntelt gőggel lázadtak Isten ellen. Egy sorba kerülnek velük a nagyurak, királyi udvarok főemberei, győzelemittas hadvezérek, 1 9 gazdagok és hatalmasok — ma azt mondanánk: 96
