Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
BEVEZETÉS - A Jelenések könyve mint apokaliptikus irat
üdvözültek helyét a mennyben és a kárhozottakét a pokolban stb. Ebből a szerteágazó és sokszor kusza gondolattartalmú irodalomból a legtöbb témabeli rokonságot a Jel. könyvével az első csoport mutatja. A Jelenések könyve mint apokaliptikus irat „Jézus Krisztus apokalypsise" (=kinyilatkoztatása; görögül: apokalypsis Iésou Christou): ezzel kezdődik a Jelenések könyve. Innét vette szokásos, a görög címzésből a legkülönbözőbb nyelvekbe is átment megjelölését: Apokalypsis. Ez ment át a tudományos szóhasználatba is, amikor apokalipszisekről vagy apokaliptikus irodalomról, gondolkodásról stb. beszélünk. Így tulajdonképpen Jel. szolgál az apokaliptikus irodalom ősmintájaként vagy más szóval prototípusaként. Ennek ellenére sem kizárólag a Jel. alapján szoktuk az apokaliptikus irodalom jellegzetességeit megrajzolni, hanem az idevágó zsidó iratokból indulunk ki és a Jelenések könyvét beleállítjuk a Dániel könyvével kezdődő hasonló iratok sorába: ennek az eljárásnak az oka és joga abban rejlik, hogy az apokalipszisek műfaját zsidó írók alakították ki és a Jel. szerzője átvette azt elődeitől, de úgy, hogy azt sajátosan alkalmazta. Ezért kell megvizsgálnunk, hogy a Jel. miben egyezik és miben különbözik más, ugyancsak apokaliptikus iratoktól. Csak így érthetjük meg a Jel. sajátos jellegét és így nyithatunk utat a különben nagyon nehezen érthető Jel. helyes megértéséhez és értelmezéséhez is. 1. Az apokaliptikus iratok közös témája általában utolsó idők, halál, feltámadás, utolsó ítélet, örök élet és Isten örökkévaló, emberi ismerő képességeinek számára hozzáférhetetlen világa. Ugyanez az alaptémája a Jelenések könyvének is. A szerző egyfelől prófétai látással rajzolja meg a hét kisázsiai gyülekezethez küldött Krisztus-üzeneten keresztül „azt, ami [most] van" (1,19), ti. a keresztény egyház helyzetét, másfelől pedig „azt, ami ezután fog megtörténni". Ez utóbbi megjelölés nem a történelem általános folyására vonatkozik, hanem inkább arra, „aminek hamar kell megtörténnie" (1,1, vö. 4,1; 22,6), ti. az „utolsó időkre", Krisztus parúziájára, feltámadásra, ítéletre és örök életre. Ezzel a témával Jel. jellegzetesen besorolódik az apokaliptikus Íratok közé. Ezt még nyomatékosabban érzékelteti az a körülmény, hogy Jel. eszkatológiai reménységével határozottan „közelvárást" képvisel: „ami ezután fog megtörténni", az „hamar" fog bekövetkezni. Ehhez az eszkatológikus közelváráshoz kapcsolódó ígéretben csendül ki Jel. üzenete (22,20), még egyszer aláhúzva ezzel az egész iraton végighúzódó reménységet. Mint az apokaliptikus iratok szerzői, úgy János, a Jel. szerzője is közvetlen kinyilatkoztatás alapján írja művét. Jézus Krisztus maga azzal a megbízással kapta ezt a kinyilatkoztatást Istentől, hogy azt közölje szolgáival. Így adja azt tudtul angyal-küldötte által szolgájának, Jánosnak is. Ε kinyilatkoztatás közlésének a módja a Jel. könyvében a hallucináció, pontosabban eksztázis, a látomás (vízió), ill. audició. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a Jel.-ben valódi, tehát élményeken alapuló látomásokról van szó. 8
