Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 1. szakasz. 4,1-5,14. Hódolat Isten és a Bárány előtt a mennyei istentiszte-letben
5 6 tartják az arany füstölőcsészéket (5,8), 1 0 melyek a „szentek", tehát Krisztus megváltottai által Istenhez küldött imádságok jelképei. A huszonnégy vén ezeket viszi közvetítőként Isten színe elé. — Isten trónjától „villámlások, hangok és mennydörgések" indulnak ki, ezek ősrégi időktől fogva Isten kinyilatkoztatásának a kísérő jelenségei (2. Móz. 19,16; Zsolt. 77,18-19; Jób 37,4-5) s egyúttal világfölényes hatalmának megnyilatkozásai. Itt ez a mozzanat is emlékeztet Ezék. 1,13-ra. Isten trónja előtt hét lobogva égő fáklyát lát a szerző, a már 1,4-ben említett „hét lélek" jelképeként: ők Isten követei (az „arkangyalok"), akik mindenható és mindentudó hatalmát szemléltetik. A trón előtt a szerző lát valamit: „mintha üvegtenger lett volna, hasonló a kristályhoz" (a görög szöveg megengedi azt a fordítást is: „hasonló a jéghez"). A szerző csak képszerűen és ószövetségi emlékképekhez alkalmazkodva tudja leírni látomását. Kifejezései arra emlékeztetnek, hogy a mennyboltot kifeszített kárpitnak „boltozatnak" gondolták, amely elválasztja a felette és alatta levő vizeket (1. Móz. 1,7, vö. Zsolt 148,4). Isten trónja a mennybolt felett levő vizeken van elhelyezve (Zsolt. 104,3). A trón körül a belső kört a „négy élőlény" alkotja. Ezeket a szerző Ezék. 1,5-12-höz kapcsolódva írja le. Ezékielnél a négyarcú élőlények Isten trónszékét hordozzák, itt viszont a trón mellett a legbelső körben állanak. Telve vannak „köröskörül és belül" szemekkel. Ez a szokatlan kifejezés (Ezék. 1,10) eredetileg a trónszék kerekeit és küllőit borító szemekre vonatkozik, itt a szerző ezt a mozzanatot Ezékiel látomására való utalásként tartja meg, hogy saját látomását a prófétai leírás segítségével tegye érzékelhetővé. A szemek jelképesen Isten mindent tudására utalnak. Az Isten trónját tartó négy élőlény alakja ősi mitikus gondolkodásban gyökerezik. A babiloni csillagászok szerint a négy évszakot az állatöv (zodiakusz) egy-egy állatképe vezeti be: a tavaszt áprilisban a Bika, a nyarat júliusban az Oroszlán, az őszt októberben az emberarccal ábrázolt Skorpió, végül a telet januárban a Sas közelében elhelyezkedő Vízöntő csillagképe. Mitikus felfogás szerint — úgy látszik — eredetileg azt tartották, hogy e csillagképek támasztják alá az Isten trónjának gondolt mennyboltot. Ebből az ősi mitikus gondolatvilágból a zsidóság kiküszöbölte a sokistenhitben gyökerező vonásokat és így átformálva vette azt át. Ez utóbbiak már 1 0 Lehet, hogy a vének 24-es száma ősrégi asztrális (tehát a csillaghittel kapcsolatos) pogány elgondolásokban és képzetekben gyökerezik. Egykor Babilonban 24 csillagot tiszteltek istenségként s közülök 12 az ún. állatövtől (zodiakusz) északra, 12 pedig attól délre helyezkedett el. A perzsa vallásban is 24 isteni alak, az ún. „Yazatá"-k vették körül a legfőbb istenséget, Ahura Mazdá-t. Ezek a legfőbb istenség tanácsát is alkották. A zsidó gondolkodás szigorú monoteizmusa persze nem engedte meg az ilyen sokistenhittel kapcsolatos képzetek érvényesülését és — amennyiben azok a zsidó gondolkodásra mégis bizonyos hatást gyakoroltak — csak erősen letompított formában tudtak érvényesülni. János számára ezek a pogány gondolkodásból származó képzetek már teljesen idegenek voltak és ha a 24-es szám a zsidóságban esetleg ilyen gyökérképzetekből alakult volna is ki, a fenti elbeszélés számára az teljesen mellékessé válik. 79
