Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez

16 17 amely fellazította a keresztény gyülekezet és a pogány világ közt a határokat és beletartozott a Jel. korának azon vallásos áramlatai közé, amelyek külön­féle kultuszokat egyeztettek, sőt kevertek egymással és amellett kicsapongó életformát, sőt nyílt erkölcstelenséget (ún. libertinizmust) képviseltek. Lehet, hogy a nikolaiták isteni sugallatra is hivatkoztak és prófétai utasítással (2,20) igazolták azt a magatartást, amely — ha magával ragadta volna a gyülekezetet — végül is beolvasztotta volna a kereszténységet a kor szinkrétista vallásainak nagy olvasztótégelyébe. Azzal, hogy Krisztus üzenetei kérlelhetetlen szigorú­sággal utasítják el a nikolaitákat, éppen ez ellen a keresztény hitet alapjában elsorvasztó e világhoz alkalmazkodó életforma ellen küzdenek. Ezért hangzik a gyülekezet felé a megtérésre szólító felhívás és fenyegetés, hogy Krisztus, ha a gyülekezet nem hallgat a megtérést szorgalmazó hívásra, az ítélet kétélű kardjával veszi fel a harcot a gyülekezet ellen. A „győztesnek" adott ígéret zárja le ezt az üzenetet is. Valamikor, a pusztai vándorlás idején Isten mannával táplálta éhező népét. A hagyomány szerint mannával telt korsót helyeztek el a szövetségládában. Jeruzsálem pusztulásakor Jeremiás a ládával együtt ezt is elrejtette volna azon a hegyen, amelyre egykor Mózes ment fel (2. Makk. 2,4-8; szír Báruk-Apk. 6,5-10). Ezzel a hagyománnyal kapcsolódott az a reménység, hogy a messiási üdv­korban majd manna-eső hull az égből (szír Báruk-Apk. 29,8). Ennek a zsidó hagyománynak az alapján válik érthetővé az „elrejtett mannáról" szóló ige. Az elrejtett manna jelképes megjelölés az örök élet kenyere számára, amelyet Krisztus ad annak, aki a világ kísértései közt mindvégig, halálon és vértanú­ságon keresztül is hű marad hozzá. Ugyanezt az üzenet még egy másik jel­képpel is kifejezi. Aki győz, annak Krisztus „fehér kövecskét" ad, rajta az „új névvel". Ez a sokszor nagyon különféleképpen értelmezett mondat való­színűleg arra a szokásra utal, hogy az antik versenyjátékok győzteseinek a játékvezető a győzelmi jelek mellé hitelesítésül fehér kőből készült igazoló táblát adott, amelyre rá volt írva az illetőnek a neve. Ilyen a hűségesen meg­vívott életharcot tanúsító fehér kőből készült névjegytáblát ígér övéinek Krisztus, rajta az „új név"-vel, amely a bűntől és minden földi nyomorú­ságtól megújult személyiségnek a jelképe s amelyet éppen ezért nem is ismerhet más, mint csak az, aki kapja. Mindkét jelkép, a mennyei élet kenyere és az új névvel ékesített kőtábla tehát a minden gyarlóságtól, bűntől, kísér­téstől és bajtól mentes örök életet jelöli meg. 18 19 20 21 2,18-29. A tiatirai gyülekezethez A tiatirai gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja Isten Fia, akinek olyan szeme van, mint a tűzláng és lába hasonlít az aranyérchez. Tudom cselekedeteidet: szeretetedet, hűségedet, szolgálatodat és állhatatosságodat, és hogy utóbbi cselekedeteid jobbaknak minősülnek, mint az elsők. Mégis panaszom van ellened: megtűröd Jezábel asszonyt, aki magát prófétának mondja, tanít és szolgáimat pedig paráznál­kodásra és bálványáldozati hús evésére csábítja. / Időt adtam neki, hogy 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom