Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez

isteneit Pál apostol démonokkal azonosította (1. Kor. 10,20). Másrészt a keresztény gyülekezeteknek gyakori tapasztalata volt, hogy a pogányoktól szenvedett üldözéseknél sokszor a zsidók voltak a felbujtók (vö. 1. Tess. 2,15; hasonló volt a helyzet később a Polykarpos ellen tett feljelentésnél is (Mart. Pol. 12,2; 13,1; 17,2). Mivel pedig a gyülekezet az üldözésekben a Sátán művét ismerte fel, azért mondhatta János a gyülekezet ellen áskálódó zsidókat a Sátán zsinagógájának. 10 Krisztus a fenyegetett helyzetben levő gyülekezetet bátorítja, hogy visszatartsa a félelemtől. Nem titkolja előtte, hogy üldöztetés, szenvedés, börtön és megpróbáltatás vár rá, illetve egyes gyülekezeti tagokra. De a megpróbáltatás rövid lesz: „tíz napig" tart, — ami Dán. 1,12.14; 1. Móz. 24,55 értelmében rövid időt jelent. S a szorongattatás „megpróbáltatás", azaz próbára tétel lesz, amelyben a gyülekezetnek tanúsítania kell állhatatosságát, ragaszkodását Krisztushoz. Ezért követel tőle Krisztus hűséget „mindhalálig", azaz tehát a vértanúságig, és ígéri viszont „az élet koronáját" (Jk. 1,12; 2. Tim. 4,8). A „korona", pontosabban „koszorú" az antik sportversenyek során a győztes fejére tett kitüntetésre emlékeztet (1. Kor. 9,25; Fii. 3,14; 2. Tim. 2,5; 1. Pt. 5,4): Szmirna az ókorban híres volt az ott rendezett versenyjátékokról. De itt talán nem is annyira az ilyen győzelmi jelvényről van szó, hanem inkább arról, hogy antik ábrázolásokon a világosság istenei sugárkoronát viselnek. Ezt a képzetet átformálva átvette a zsidó apokaliptika is. így a kumráni közösség ún. Szekta-regulája arról beszél, hogy az „igazság fiainak" egykor majd „szakadatlan örömben lesz részük az örök életben és az örök világosságban ünnepi ruhát és dicsőség-koronát" viselnek (1 QS IV, 7-8). Ehhez hasonló képzetet vesz át a Jel. szerzője itt és azokon a helyeken, ahol arról hallunk, hogy a kegyesek az örökkévalóságban — ugyanúgy, mint az eljövendő Emberfia vagy az Isten trónja körül szolgálatot teljesítő vének — aranykoszorúval, ill. koronával („glóriával") ékeskednek (3,11; 4,4.10; 12,1; 14,14). Az örök élet koszorúja vagy koronája tehát képszerű kifejezéssel jelöli meg a megpróbáltatásokban mindvégig, vértanúság árán is hűséget tanúsító kegyesek „versenydíját", az örök életet. 11 Nekik nem árthat majd már a „második halál" sem. Ez a zsidó írástudományban is ismert megjelölés (20,6.14; 21,8) az örök halált jelöli meg úgy, hogy Isten azt, akit az ítéletben második halállal sújt, kizárja a feltámadásból és kárhozatba taszítja. Annak azonban, aki győztesként kerül ki a megpróbáltatásokból és hűséget tanúsít mind halálig, Krisztus azt ígéri, hogy noha át kell mennie a testi halál szoros kapuján, nem szenved kárt a második haláltól, hanem részesedik az üdvözültek örök életében, az Istennel való életközösség örök örömében és békességében. 2,12-17: A pergamumi gyülekezethez 12 A pergamumi gyülekezet angyalának írd meg: 13 Ezt mondja, akinél a kétélű, éles kard van. / Tudom, hol lakol: ott, ahol a Sátán trónja áll. Mégis ragaszkodol nevemhez és nem tagadtad meg a hit61