Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - 1,4-20. Bevezetés
szűkebb körében más gyülekezetek is voltak, pl. Kolossé vagy Miiétus. Hogy János ezeket nem sorolja fel, az valószínűleg összefügg azzal a körülménnyel, hogy a gyülekezetek számát a „szent" hetes szám korlátozza: ez a szám jelképes értelemben a teljességet jelöli meg. Ezért, noha János a Jel.-nek csak a felsorolt hét gyülekezetbe való elküldésére kap megbízást, írása mégis nemcsak ezekhez a gyülekezetekhez szól. Ε hét gyülekezet ti. képviseli és megjeleníti az egész kereszténységet. A Jel. tehát alapvető értelme szerint egyetemesen az egész egyházhoz, minden gyülekezethez szól. A 12. verssel kezdődő második szakasz szerint János elragadtatásában új fordulat következik be, az látomássá (vízióvá) válik. János megfordul, hogy „lássa", miféle hang az, amely megszólította. Ekkor meglátja az EmberfiaKrisztusi. A kép alapértelme világos és könnyen érthető: a hét gyülekezet jelképei közt megjelenő Emberfia azt tanúsítja, hogy jelen van gyülekezeteiben, kezében tartja őket, Ura nekik, de gondjukat is képviseli és főpapként képviseli őket színe előtt. Elválaszthatatlan gyülekezeteitől, melyek tőle kapják létüket, fényüket és az ő világosságát sugározzák tovább a világba. A látomás egyes részletvonásai azonban már távolról sem ilyen világosak és nem oldhatók fel ellenmondások nélkül. így pl. az Emberfia kétélű kardot tart szájában és ugyanakkor szól is; vagy jobbjában tartja a hét csillagot, de ugyanezt a jobbját János vállára teszi. Ezek a mozzanatok arra mutatnak, hogy a látomás egyes részletvonásai gyorsan változnak, sőt allegorikus értelmet kapnak. Ezért fel kell tennünk, a kérdést: mit „látott" János és hogyan foglalta a látottakat írásba. Bár az eksztázis révülete nem járt szükségképpen a világos tudat hiányával, mégsem gondolhatunk arra, hogy a látottakról egyidejűleg készített feljegyzést. Inkább úgy kell elgondolnunk a folyamatot, hogy János a látomásokat megtörténtük után írói alkotás módjára foglalta írásba. Ez pedig azt jelenti, hogy a látomás pergő filmhez hasonlóan gyorsan változó, sokszor csak elsuhanó és alig-alig érzékelhető képeit utólag világos tudattal idézte emlékezetébe, a látott képeket pedig hasonlatok, ill. hasonlítások és értelmező fogalmak segítségével írta le. Ezért találkozunk a látomások leírásában folytonosan az „olyan, mint" (pl. 4,6; 8,8; 9,7), vagy a valamihez „hasonló" (pl. 1,15; 4,6; 9,7 stb.) fordulatokkal. A látott képek „értelmezését" főként az ószövetségi prófécia előre adott és János számára azonnal kéznél levő képeivel, kifejezéseivel vitte keresztül. Ezért van tele a látomások leírása ószövetségi jelképekkel és fogalmakkal. Ezek az olvasónak útmutatásul is szolgálnak, hogy a látomások képeit megértse és helyesen értse meg. így pl. a most tárgyalt látomásban János a Krisztus-víziót Dániel próféciájának segítségével írja le. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a látnók a látottat emberi szavakkal helyesen érzékeltesse, hanem az olvasót is hozzásegíti ahhoz, hogy megértse: János víziójában Krisztust, éspedig mint a Dániel által leírt dicsőséges Emberfiát látta. Ugyanakkor azonban a látomás egyes mozzanatai allegorikus jelentőséget is kapnak, mint pl. ruhájának leírása stb. Ezek a mozzanatok közelebbről írják körül, ki is az Emberfia-Krisztus. Amit itt erre a látomásra vonatkozólag megállapítottunk, természetesen vonatkozik alkalmazásszerűen a többi látomásra is. 50
