Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének szerkezete és tartalma
„vasvesszővel pásztorolja mind a népeket". De a sárkány tehetetlen, a Fiú odakerül Isten trónja mellé. A mennyben kitört harcban (12,7-12) Mihály arkangyal és seregei letaszítják a sárkányt és angyalait a földre, ahol ezután a küzdelem tovább folyik. De a sárkányt itt is vereség éri: hiába üldözi az asszonyt, Isten megmenti őt (12,13-18). Ekkor a sárkány földi csatlósaként a „fenevad" — az antikrisztus — és prófétája kapnak „hatalmat", hogy „hadat viseljenek a szentekkel és le is győzzék őket". Emiatt a veszedelem miatt inti a szerző a gyülekezetet és tagjait a vértanúságig való állhatatosságra és vallástételre (13,1-18). 5. Az ötödik rész (14,1-16,21) két szakaszra oszlik. Az első szakasz (14,1-20) bevezetésül szolgál a következőkhöz és rövid összefoglalásként hirdeti meg a következő látomások alapmotívumait. A gyülekezet minden üldöztetés ellenére is ott áll Órával, a Báránnyal a Sión hegyén és énekli az „új éneket" (14,1-5). Majd angyal hirdeti meg az „örök evangéliumot" és hívja megtérésre a népeket hirdetve a meg nem térteknek az ítéletet (14,6-13). Végül az Emberfia jelképe tűnik fel a felhőkön és jelképesen megkezdődik az ítélet (14,14-20). A második szakasztól fogva (15,1-16,21) „meggyorsul" az utolsó idők folyamata. Isten trónja előtt már ott állnak, akik győztek a fenevad és prófétája ellen vívott küzdelemben (15,1-4). De hét angyal — mindegyiknek kezében az Isten haragjával telt csésze — földre zúdítja csészéje tartalmát. Ennek nyomán a megelőzőhöz — és részben a hét trombitaszót követő csapásokhoz — hasonló, de azoknál még sokkal borzalmasabb megpróbáltatások, katasztrófák és ítéletek zúdulnak az emberiségre. Az utolsó haragcsésze kitöltése pedig bejelenti a „Babilonra" zúduló ítéletet (15,5-16,21). 6. A hatodik rész (17,1-19,10) megdöbbentően szemléletes látomásban állítja az olvasó elé „Babilont", az Isten ellen lázadó „apokaliptikus" hatalom ősképét. Babilont azonban eléri az ítélet és ekkor elbukik. A látnók megrázó képben írja le, hogyan siratják a világ hatalmasai Babilon pusztulását. 7. A hetedik rész (19,11-22,5) hozza a végkifejletet. Először a parúziájára érkező diadalmas Űr Krisztus jelenik meg a fehér lovon ülő lovas képében (19,11-16). Ellene hiába indulnak harcra a fenevad és seregei. Majd angyal kötözi meg a Sátánt ezer esztendőre, Krisztus pedig és övéi, akik „nem imádták sem a fenevadat, sem annak képmását", „uralkodnak ezer esztendeig" (20,1-6). Amikor a Sátán kiszabadul, újult erővel, de hiába támad a szentek ellen. Krisztus ítéletet tart fölötte és letaszítja „a tüzes kénköves tóba" (20,7-10). Ekkor következik be az utolsó ítélet (20,11-15), majd megjelenik az „új ég és új föld" (21,1-8), végül pedig a „mennyei Jeruzsálem" — az üdvözültek gyülekezetének jelképe (21,9-27). Az üdvözültek életét a szerző a paradicsom leírásából vett motívumokkal szemlélteti (22,1-5). Végül zárószóval (22,6-21) fejeződik be a könyv: a gondolatmenet viszszatér a könyv elejéhez. János ismét hangsúlyozza, hogy azt írta le, amit látott és hallott, Krisztus prófétai igéje pedig ezt megerősíti. Ezután elhangzik a tilalom, hogy senki se hamisítsa meg a könyvet, se hozzátoldással, se csonkítással. Krisztus eljöveteléért könyörögve és a megdicsőült Krisztus biztató ígéretét tolmácsolva áldással záródik a Jelenések könyve. 36