Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

BEVEZETÉS - Számszimbolika a Jelenések könyvében

és kiteljesedését jelenti. Mindezt pedig úgy is kell értenünk, hogy amit ez az apokaliptikus jelenetsor ábrázol, azt a megdicsőült Bárány-Krisztus istentiszteletként végzi. Az istentisztelet ennek a kozmikus dimenziókba kiteljesedő üdvtörténetnek a végső és tulajdonképpeni valósulása. Csak a Jel. könyvének és az istentiszteletnek ez a kapcsolata teszi felfoghatóan áttetszővé a könyv igazi tartalmát, azt „ami van és ami ezután fog megtörténni" (1,20). Ehhez még csak egyet kell hozzátenni: abból a mennyei istentiszteletből, amelynek keretében János a látomásokat látja, hiányzik az ószövetségi istentisztelet legjellemzőbb mozzanata, ti. az áldozat bemutatása. Itt nem Mihály arkangyal áll az oltár mellett, — mint ahogyan a zsidó írástudomány gondolta. Itt „a mennyei Felség trónjára ült Főpap" (Zsid. 8,1-2) végzi a szent szolgálatot. A „főpap" a „Bárány", „akit áldozatul öltek meg" (5,6). De éppen azért, mivel ő az „áldozatot" golgotai keresztjén már „bemutatta", azért nincs többé szükség áldozatra és nem is lehet az igazi istentiszteletben ilyenről szó. Ez a körülmény új oldalról világítja meg a Jel. könyvének azt a zsidó apokaliptikától alapvetően különböző vonását, hogy a döntő fordulat az üdvtörténetben már megtörtént Jézus halálával és feltámadásával. Szám-szimbolika a Jelenések könyvében 1. Krisztus a hét gyertyatartó között, a hét angyal, a hét gyülekezet, a hét pecséttel lezárt könyv és a hét pecsét feltörése, a hét trombitaszó, a hét haragcsésze kitöltése: már ezek a motívumok is mutatják, hogy a hetes szám végigvonul a Jel. szerkezetében. A hetes számnak a régi keleti gondolkodásban ősrégi időtől fogva különös jelentősége van. így van ez a sémita népeknél is. Az Ószövetségben a hetes szám átfogja a hetet, a szombat a hét hetedik napja, melyet Izráel Istennek szentel, az évi ünnepek rendje is a hetes számra épül fel. A hetes szám mindebben a teljesség („totalitás") jelképévé lett. Ilyen értelemben beszél a Jel. szerzője is „a hét lélekről" (1,4; 4,5) értve rajta a Szentléleknek és ajándékainak totalitását, vagy a Bárány hét szeméről és szarváról (5,6), ezzel jelképezve a megdicsőült Krisztus „teljes hatalmát" (Mt. 28,18). Ha ugyanott a szerző a Bárány „hét szeméről" az mondja, hogy az „Isten hét lelke" és hogy ezeket — Krisztus — szétküldötte az egész földre, akkor ezzel is megdicsőült Krisztus isteni mindenütt-jelenlétét szemlélteti. A kisázsiai „hét gyülekezet", melyeknek a szerző művét elküldi és amelyekhez Krisztus üzenetet intéz, ugyancsak a kisázsiai, sőt az egész lakott földet átfogó egyház teljességét jelképezi, — holott a Jel. keletkezésekor még más kisázsiai és egyéb gyülekezetek is voltak. Ugyanígy van a sárkánynak, ill. a fenevadnak „hét feje" és azokon „hét királyi koronája" (12,3; 13,1; 17,3): a hetes szám itt is a sárkánynak, ill. fenevadnak adott átfogó hatalmat jelképezi, melyet Krisztust utánozva fejt ki. A hetes számnak a Jel. könyvében azonban szerkezeti jelentősége is van. A látomások a hét pecsét, a hét trombitaszó és a harag hét csészéje nyomán szerkezetileg a hetes számhoz igazodva tagolódnak. Egyes kutatók a hetes 33