Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének kinyilatkoztatás-igénye

Mindezt a szerző „kinyilatkoztatásnak" (görögül apokalypsis, 1,1) mondja. Az apokalypsis = kinyilatkoztatás eredeti értelme szerint annyit jelent, mint „a valamit takaró lepel eltávolítása", valami ismeretlennek, vagy titoknak a megmutatása. Itt a kifejezés újszövetségi teológiai szóhasználatában ez pontosabban azt mondja: Isten valamit megmutat, nyilvánvalóvá, láthatóvá és megismerhetővé tesz. Lk. 17,30 pl. azt mondja, hogy az Emberfia a parúzia alkalmával „láthatóvá, felismerhetővé" lesz, azaz „megjelenik". Jézus Krisztus „apokalypsise" (1. Kor. 1,7; 2. Tess. 1,7; 1. Pt. 1,7.13) tehát a parúziára való megjelenést jelenti. Az apokalypsis már ezért is eszkatológikus jellegű: a gyülekezet eszkatológikus reménységgel „várja" Jézus Krisztus „kinyilatkoztatását", azaz a parúziára való eljövetelét, megjelenését (1. Kor. 1,7). Ilyen „kinyilatkoztatás" az is, amelyről itt szó van. Isten láthatóvá teszi, ami különben rejtve van a gyülekezet előtt, nevezetesen feltárja azt, ami Krisztus parúziáját előkészíti és ami ezen keresztül valósul meg. Ebbe beletartozik mindaz, „aminek hamarosan meg kell történnie". Ez pedig pontosabban a Krisztus halálában létrejött váltság aktuális keresztülvitelét, érvényesítését jelenti az egyes hívek életében éppen úgy, mint a népek sorsában egészen Krisztus diadalának végleges kiteljesedéséig (vö. ehhez 1,1 magyarázatát!). 2. Már az elmondottak is mutatják, hogy a Jel. szerzőjét erős, sőt bizonyos értelemben „túlfűtött" eszkatológikus reménység és apokaliptikus várakozás töltötte el. „Az idő közel van" (1,3), — ez itt a parúzia időpontjára vonatkozik. Amint már Jézusnál az evangéliumokban és Pál apostolnál, úgy a Jel. könyvében is kettős arculata van az eszkatológikus váradalomnak. Jézus igehirdetését az az összefoglaló mondat jellemzi, hogy „elközelített", azaz „közel van Isten királysága" (Mk. 1,15). Pál apostol ugyancsak hirdeti: „Az Ür közel!" (Fii. 4,5), sőt: „Az idő" — azaz Krisztus eljövetele — „igen megrövidült" (1. Kor. 7,29). Ugyanilyen értelemben hirdeti Jel. szerzője is: „Az idő közel van!" (1,3). Ez az „eszkatológikus közelvárás" járja át a Jel. könyvét az elejétől a végéig, ahol a megdicsőült Krisztus hirdeti: „Igen, eljövök hamar!", a gyülekezet pedig áhítatos szívvel imádkozik: „Ámen, jöjj el, Uram Jézus!" (22,20). De ugyanakkor Jézus arra is figyelmezteti gyülekezetét, hogy „azt a napot vagy órát" — ti. az Emberfia parúziájának napját — „nem ismeri senki, sem az angyalok a mennyben, de még a Fiú sem, hanem egyedül csak az Atya" (Mk. 13,32). Jézus több igéje utalt arra is, hogy feltámadása és parúziája közt idő telik majd el (pl. Mk. 2,18-20; 14,25; Lk. 17,22 stb.). Példázatában pedig egyenesen arról is beszélt, hogy „a vőlegény késik" (Mt. 25,5). Hasonlóan találkozunk Pál apostolnál olyan nyilatkozatokkal, amelyekben azt várja, hogy megéri a parúziát (1. Tess. 4,17), de olyanokkal is, amelyekben számol azzal, hogy meghal, mielőtt a parúzia bekövetkezik (2. Kor. 5,1-10; Fii. 1,23). Az eszkatológiai közelvárás hitével a Jel. könyvének szerzője is abban a tudatban írja könyvét, hogy noha „az idő közel van", Krisztus eljövetelét még számos megpróbáltatás előzi meg. Nem mondja ugyan, hogy ezek a megpróbáltatások ki fognak terjedni az egymást követő emberi nemzedékek 23