Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai
70 engesztelésről szóló tanítás tekintetében adott fontos útbaigazításokat. Még ennél is fontosabb Nygren kétkötetes nagy munkája „Eros und Agape" címen. Ez egyik döntő ponton, a keresztyén szeretet mibenlétének feltárásával nyúlt bele a keresztyénség és platonizmus (idealizmus) kérdésének vizsgálatába. Nygren kutatásai jelentékeny segítséget adnak ahhoz, hogy az Újszövetség üzenetét a platonizmus meghamisítása nélkül tisztán hirdethessük és egyúttal Luther örökségét is helyesen újíthassuk fel. Az új tájékozódás jelentősésc. Ebben az összefüggésben csak egy tényt szeretnék leszögezni: sokszor állították be a háború utáni új tájékozódást úgy, mint a teológiai liberálizmus bukását és a háború előtti „pozitív" teológia győzelmét. Ez a beállítás hamis, vagy legfeljebb részben igaz. Részleges igazság van abban, hogy az új teológiai tájékozódás a háború előtti liberális teológiai gondolkodással felszámol. Ha ezt a felszámolást komolyan vesszük, akkor annak bukását is jelenti. Ellenben ez nem jelenti egyúttal a háború előtti „pozitív" vagy egyházias irányú teológiai gondolkodás győzelmét vagy igazolását. Sőt azt kell mondani, hogy ez éppen úgy elsüllyedt a teológiai összeomlás örvényében, mint a liberális teológia, és teljesen új tájékozódásra kényszerült. A valóságos helyzetet az jellemzi, hogy a liberális teológia örökségéből viszonylag több összetevő ment át közvetlenül az új tájékozódásba, mint pl. az erlangeni teológia gondolatvilágából. A teológiai kritika — más összefüggésben és más előjellel — elvitathatatlan része lett az új tájékozódásnak, az eszkatológiai gondolkodás alapvetővé lett az új gondolkodás számára, mindez a liberálizmus öröksége. Mind nyomatékosabban érvényesül azonban a biblicisták öröksége, köztük elsősorban Schlatteré, aki személyes munkájával is nagy mértékben hozzájárult az új szemléletmód keresztülviteléhez, azután egyre fokozódó erővel Kahler volt hallei professzor öröksége és nem utolsó sorban Cremer Hermann volt greifswaldi professzor szellemi hagyatéka abban a feldolgozásban, melyet a Kittel tübingeni professzor által nagy munkatársi gárda segédletével szerkesztett ,, Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament" testesít meg. Az új teológiai tájékozódásban általában igen fontos feladat jutott a bibliai teológiának, különösen az Újszövetséggel foglalkozó teológiai tudományoknak. Ma a bibliai teológia, különösen pedig az Újszövetség üzenetének tolmácsolása általában túljutott azon a sokszor nemcsak meddő és terméketlen, hanem a racionalizmusa miatt egyenesen romboló kriticizmuson, mely a háború előtt jellemezte. Ha az írásmagyarázat művelői között nem is tudott létrejönni az irányzatoktól mentes egység, annyiban mégis megvan az egyetértés, hogy az Újszövetség üzenetének hívő tolmácsolása áll minden tudományos munka középpontjában. Ez igen jellegzetes módon nyilatkozik meg pl. ínég
