Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Keresztyénség és magyarság
24 lennie a bátorságnak ahhoz, hogy meglássa és megmondja az igazat, osztályoktól és pártoktól függetlenül nemzetét szolgálva. Mindez első pillanatra talán nagyon szerény nemzeti szolgálatnak látszik. Sokan a keresztyén magyarságot valami átfogó, nagyszerű gondolatban vagy eszmében keresik. De a mult tanulságai e tekintetben óvatosságra intenek. A keresztyén magyarság nem elvekből, eszmék hangoztatásából és követéséből áll, hanem a mindennapi magatartásban megvalósuló élet. A nemzetnek tett nagy szolgálatok is a hétköznapi keresztyén élet erőtartalékából fakadnak és táplálkoznak. Eddig is sokszor az volt a hiba, hogy akárhányszor vezető helyeken álló férfiak csak hangoztatták a keresztyénséget, de személyes életükkel megcsúfolták azt. Talán magyar sorsproblémáink megoldása is másként állana, ha a politikusok közül némelyek nem hordozták volna csak az ajkukon a keresztyén hit szólamait, hanem magánéletükben is valósággal keresztyének lettek volna. Semmi sem rontja a keresztyén magyarság hitelét a tömegek, a közönyösek, sőt a hitükben gyengék előtt is annyira, mint az, ha életükkel cáfolják keresztyén vallásukat olyanok, akiknek példaképül kellene szolgálniok. A keresztyén magyarság egyszerű és előkelő, szegény és jómódú, tanulatlan és művelt, alacsony társadalmi állású és magasabbrangú keresztyén magyarok példás életében, feddhetetlenségében, önmagukat népükért odaáldozó szolgálatában valósul meg. így kell nekünk keresztyén magyaroknak lennünk. („Keresztyén Igazság", 1939.)