Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Úrvacsora és evangélium
177 testvéri összejövetelekre, melyek ugyancsak többé-kevésbbé kultikus jellegű étkezésekkel voltak kapcsolatosak (ú. n. „chabura"). Jézus is ilyen „chaburát" alkotott tanítványaival és a tanítványaival gyakorolt közösségnek egyik kiformálódása nyilván a közös étkezés volt: hiszen az emmausi tanítványok pl. a kenyér megtöréséről ismerik fel az Urat (Luk. 24, 30—31.). A kutatók egy része úgy gondolja, hogy a tanítványok Jézus halála és feltámadása után is együtt maradtak egy közösségben (v. ö. pl. Luk. 24, 33; Ján. 20, 19. 26.), de közösségük, különösen pedig a közös étkezés eszkatológikus jelleget nyert. A tanítványok ezeket az összejöveteleket e szerint a feltevés szerint úgy tekintették volna, mint zsengéit, biztosítékait a messiási Isten királysága nagy lakomájának. Utóbb ezek az összejövetelek az agapékban folytatódtak és az úrvacsorával olvadtak volna össze. Különösen Lietzmann igyekezett egy nagy jelentőségű és az úrvacsora-kutatást igen erősen befolyásoló tanulmányban 1 0) ilyen értelemben magyarázni az úrvacsora keletkezését és azt ebből a kettős gyökérből („chabura"-agapé és a páli úrvacsora) levezetni. Ezzel és hasonló elméletekkel itt nem foglalkozhatunk részletesebben. Elég rámutani azok eredendő hibáira. Bár a kutatók igen nagy része veti el a hosszabbik Lukács-szöveget, mégis a magam részéről valószínűbbnek tartom, hogy a hosszabb szöveg az eredeti és a rövidebbik csonkításnak az eredménye. 1 1) Ezt ebben az összefüggésben nem okolhatom meg, de e helyen lényegtelen is. Mert még ha a rövidebbik szöveg származik, is Lukácstól, akkor sem lehet erre a szövegre felépíteni a fentebb röviden vázolt konstrukciót. Lukács, illetve a harmadik evangélium szerzője t. i. írásának tanúsága szerint közelebbi kapcsolatban állott a Pál apostoltól befolyásolt körökkel és nyilván páli, illetve a Pál apostol átal alapítottakkal rokon gondolkodású gyülekezetben élt. 1 2) Ez a körülmény magában véve is valószínűtlennek minősíti azt a feltevést, hogy Lukács ne ismerte volna az úrvacsorát páli értelemben s vele szemben előnyben részesítette volna az állítólagos régebbi tradíciót. Ha Lukács rövidebb szövege volna az eredeti s így hiányoznának belőle az úrvacsora szerzési igéi, akkor ennek többféle oka lehet. Legvalószínűbbnek az mondható, hogy Lukács szándékosan nem közölte az úrvacsora szereztetési igéit, ill. azoknak egyik részét elhallgatja. Tudjuk, hogy az úrvacsorát és a vele kapcsolatos dolgokat (a keresztség és a Miatyánk mellett) a gyülekezetek igen korán titokként kezelték (amint később mondották: ezek a »·) „Messe und Herrenmahl", 1926. ") V. ö. Lohmeyer, id. h. 178 kk; Arnold: „Der Ursprung des christlichen Abendmahls", 1937, 31. k. lpk. ") A magam részéről valószínűnek tartom, hogy az evangélium szerzője Pál apostol útitársa és tanítványa Lukács: ez esetben a fentebbi érvelés még fokozottabb mértékben áll. 15