Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál
157 doiunk arra, hogy a bűnbocsánat fogalmával megjelölt tényálladék fontos szerepet tölt be az Ószövetség és a késői zsidó kegyesség körében. Az Ószövetséget és a késői zsidó kegyességet segítségül vehetjük a kérdés eldöntésénél, hiszen az apostol is ebben a kegyességben nevelkedett és élt. Az Ószövetség a bűnbocsánatot ilyen kifejezésekkel írja körül: a bűnt „távol vetni" (Zsolt. 103, 12.), „elfedezni" (Zsolt. 32, 1; 85, 3.), „elvenni, eltávoztatni, megbocsátani" (Mikeás 7, 18.) vagy „hátad mögé vetetted minden bűnömet" (Ezs. 38, 17.). 9) A maguk összefüggése szerint már ezek a körülírások is tanúsítják, hogy a bűnbocsánat nagyon is pozitív jellegű folyamat: azt jelenti, hogy Isten elhárította felindulását, megszűnik neheztelni, többé nem fordul ellenünk haragjának hevével (Zsolt. 85, 4.), vagyis nem ítél el, sőt kiragad az ítéletből, „szeretettel kivonja lelkünket a pusztulás verméből" (Ezs. 38, 17.). Zsolt. 103, 3 a bűnbocsánat fogalmát a gyógyítás képével írja körül („megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet"): ez a kép is ugyanazt a tényállást fejezi ki. A bűnbocsánat az Ószövetség kegyessége szerint mindig az Isten haragos ítéletétől való kimentetést jelenti. A bűnbocsánat tehát sokkal több, mint a bűnnek olyan félig tehetetlen, félig elnéző elhanyagolása, amely nem változtatja meg az Istenhez való viszonyunkat. Vigyáznunk kell természetesen a tekintetben, hogy ezt a gondolkodásmódot ne általánosítsuk a késői zsidóságban. De mégis csak meg lehet állapítani azt is, hogy itt is találkozunk hasonló megnyilatkozásokkal. így az Abinu Maikenu kezdetű újévi imádságban a kegyes zsidó így könyörög: „Atyánk, Királyunk, bocsásd meg minden vétkünket, töröld el és távoztasd el szemed elől botlásainkat... Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg összes adósleveleinket a Te nagy irgalmasságod szerint" (a két első mondat hasonló formában van meg az ú. n. Semone eszre közimában is). ] 0) Pál apostol is alkalmazza az adóslevél eltörlésének, ill. megsemmisítésének a képét, hogy vele megvilágítsa Krisztus megváltásának művét (Kol. 2, 14.). Jellemző, hogy ugyanabban az összefüggésben feltűnik az utalás a bűnbocsánatra is. Hogy Isten Krisztussal együtt „megeleveníti" az övéit, azt az apostol avval írja körül, hogy Isten „megbocsátotta nekünk bűneinket" és „eltörölte az ellenünk szóló, bennünket vádoló kézírást" (Kol. 2, 13.). n) A Pál apostol által alkalmazott kép az említett köz») V. ö. ehhez Köhler: „Theologie des Alten Testaments", 1936, 204 k. lapok. '«) V. ö. Strack-Billerbeck, id. h. I, 421; III, 628. lap. ") Az a görög ige, melyet Pálnál a magyar „eltörölni" szóval fordítottunk, a LXX-ában ugyancsak megtalálható a bűnbocsánat kifejezésének a fogalomkörében; v. ö. Zsolt 50, 3. 11; 108, 14; Sirák 46, 20; Ezs. 43, 25; Jer. 18, 23; II. Makkab. 12, 42. Ugyanennek a görög kifejezésnek a héber megfelelőjét használja az „Abinu Maikenu" is. V. ö. ehhez Lohmeyer: „Der Brief an die Kolosser", 1930, 117. lap.
