Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
139 üzenetének közvetítése, hanem a bibliai iratok eredeti értelmének minél világosabb és alaposabb felderítése. Az írás értelmezését e szerint a felfogás szerint az teszi szükségessé, hogy vannak benne filológiailag, történetileg és tárgyilag nehezen érthető részek, szakaszok és szövegek. Ezeket a nehézségeket, részben az idegen nyelv sajátossága, részben a történeti és földrajzi távolság okozza, mely a szerzőiket tőlünk elválasztja. Az értelmezés elsősorban ezeket a nehézségeket igyekezik megvilágítani és elhárítani az olvasó elől. A mult század folyamán kialakult történeti-kritikai szemléletmód rengeteg szorgalommal és hasonlíthatatlan éleslátással beláthatatlan gazdagságú filológiai, régiségtani és történeti anyagot tárt fel és halmozott fel néhány évtized alatt a Biblia-, az írásmagyarázat szolgálatában. Az írás értelmezése ezzel rövid idő alatt olyan kincsre tett szert, amely messze meghaladja mindazt, amit előzetesen több mint másfél évezred teológiai munkája gyűjtött. A célja ennek a történeti és filológiai munkának az, hogy a bibliai iratok helyes értelmezése révén megbízható történeti bepillantást nyerjünk azokba a viszonyokba, melyek közt a szerzők írtak, azután, hogy az Ószövetségben megvilágosodjék előttünk Izráel népének története és vallása, az Üjtestámentomban pedig a keresztyénség kialakulása és első története, pontosabban annak „alapítója", Jézus és az őskeresztyénség. így lesz az írás értelmezésének egyik legfontosabb céljává, hogy megfelelő kritikailag megvizsgált és igazolt történelmi forrásanyagot hozzon napvilágra Izráel, illetve az őskeresztyénség történetének a rekonstruálásához, valamint a benne fellépő vezéregyéniségek szellemi portréjának a megrajzolásához. De ez a történeti írásmagyarázat sem függetleníthette magát teljesen attól a ténytől, hogy a Biblia „szent" iratok gyűjteménye. Pedig nemcsak a verbális inspiráció tanával szakított teljesen, hanem az inspiráció tényét magát is majdnem teljesen kiküszöbölte: a bibliai iratok e szemléletmód számára a vallásos életnek, az emberi kegyességnek a megnyilatkozásai és dokumentumai. A bibliai iratok sajátos jellegét mégsem tudta teljesen mellőzni, mivel a Biblia továbbra is a gyülekezet által állandóan használt „szent" könyv maradt. Az a körülmény, hogy a Biblia mögött ott volt a gyülekezet, kényszerítette a történeti és kritikai szempontok által meghatározott írásmagyarázatot arra, hogy állandóan tekintetbe vegye ennek a könyvnek egyedülálló, páratlan jellegét. Hiszen minden keresztyén életmegnyilvánulás számára, így a hitélet, az istentisztelet, a vallásoktatás és a teológiai tudományosság számára a Biblia az egyedüli és állandó forrása, mértéke annak, amit keresztyén hitnek nevezünk. Az írás történeti magyarázata is akarva vagy nem-akarva kénytelen volt alapvetést és irányítást adni a Biblia azon értelmezése számára, mely az Egyház szolgálatában állott. Ebben az irányításban sokszor nem volt köszönet. Ezért hangoztatták az egyház szolgála-
