Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia az Egyház könyve
114 szavak betűjén keresztül közeledik hozzánk. Luther tudta, hogy „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít" (II. Kor. 3, 6.). Ezért nem volt számára az írás törvénykönyv, „papiros-pápa". Ellenkezőleg, hihetetlen szabadsággal ismerte fel a Szentírás emberi oldalának a gyarlóságait és állapította meg, hogy írás az, „ami Krisztust hirdeti" — függetlenül attól, hogy kitől származik az illető irat. Tudta és teljes bizonyosággal hitte, hogy Isten Lelkének van ereje még az olyan iratot is eszközként felhasználni, melyet netalántán egy Pilátus vagy Heródes szerzett. 2 0) Csak ilyen értelemben lehet az írás az evangélikus egyházban minden hitnek és életnek a zsinórmértéke. De ilyen értelemben azután az írás valóban építi az Egyházat. Tükröt tart eléje, úgyhogy benne mindig újból felismerheti hibáit és fogyatékosságait. Utat mutat neki a megtérésre, hogy el ne bízza magát. Megalázza, hogy ne képzelje magát Isten helyébe, hanem megelégedjék avval a tiszttel, melyet Ura adott neki: legyen valóban Krisztus szolgája, sőt az ő teste, mely teljesen a Fejnek az életéből táplálkozik s nem is akar más életet, mint csak Urának a szenvedő és diadalmas életét. De fel is emeli, hogy részesedjék Urának és Krisztusának örömében, és hirdesse mindenkor Isten örökkévaló erejét és hatalmát. Vezeti, hogy el ne tévedjen a világnak, az emberi bölcseségnek és tévedéseknek az útvesztőjében. Megőrzi, hogy hű maradjon Urához és el ne tántorodjon Tőle szenvedések és megpróbáltatások idején sem. Hitet ébreszt benne és megtartja az egy igaz hitben, hogy mindig az a szeplőtelen menyasszony legyen, aki éberen várja a menyegzőre érkező Vőlegényt. Isten kegyelmének bővizű forrásait árasztja ki rá", hogy minden emberi gyarlóság és bűn ellenére is megújuljon élete és tökéletes szentségben fogadhassa öt, aki „az Alfa és az Omega, kezdet és vég, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható" (Jel. 1, 8.). így lesz a Biblia valóban és maradéktalanul az Egyház könyve. Fejezzük be és zárjuk le e sorokat Luther egy találó és ma is aktuális nyilatkozatával: „Arra kérek és intek minden kegyes keresztyént, ne botránkozzék meg a Biblia egyszerű beszédein és történetein, ne is kételkedjék azokban, bármilyen egyszerűnek és együgyűnek lássék is az, amit az írás mond. Mert az mind az Isten fenségének, hatalmának és bölcseségének a szava, cselekedete, története és ítélete. Ez a könyv teszi balgákká e világ bölcseit és tudósait. Csak a kicsinyek és egyM) V. ö. a Jakab leveléhez írott előszavát 1522-ből: „Auch ist das der rechte Prüfestein alle Bücher zu tadeln, wenn man siehet, ob sie Christum treiben oder nicht, sintemal alle Schrift Christum zeiget, Rom. 3, und S. Paulus nichts denn Christum wissen will, 1. Korinth. 2. Was Christum nicht lehret, das ist noch nicht apostolisch, wenns gleich S. Petrus oder Paulus lehrete. Wiederum, was Christum prediget, das wäre apostolisch, wenns gleich Judas, Hannas, Pilatus und Heródes thät". Luther EA 63, 157.
