Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia az Egyház könyve
108 chiai püspök írja: „Egy Isten van, aki Fia, Jézus Krisztus által nyilatkoztatta ki magát, a Fiú pedig [az Atya] hallgatásából megszólaló Ige" (Ign. ad Magn. 8, 2.). A csodálatos az: aki megnyitja a fülét ennek az üzenetnek, az csakhamar tapasztalja, hogy az igében valóban Isten szól hozzánk, sőt mi több: az ige által Isten ma is, állandóan véghez viszi rajtunk megváltását, mellyel kiszabadít minket a bűn és halál hatalmából, megújítja életünket az Ö csodálatos örök életére. Krisztusnak a megváltottai, kik e csodálatos szabadításban részesedtek, az Ő Egyházának a tagjai. Az ige tehát építi az Egyházat, sőt egyenesen azt kell mondanunk: csak az ige, a Bibliában hozzánk szóló ige építi az Egyházat. Emberi balgaság, de sokszor az emberi nagyot akarás is megfeledkezik erről. Hányszor gondolták azt a keresztyénség történelme folyamán, hogy Istennek csodákra van szüksége ahhoz, hogy építse, vagy válságos időkben megmentse az Egyházat! Hányszor igyekezett a keresztyénség maga emberi eszközöket, mint pl. a tudománynak, a bölcselkedésnek vagy a földi hatalomnak a fegyvereit segítségül hívni, hogy az egyház ügyét előbbrevigye vagy egyenesen megmentse ellenségei kezéből! Milyen gyermekesen naivak az ilyen elgondolások, még ha a legjobb szándékból fakadnak is! Isten mindig az igével építi Egyházát. A reformáció története, az ébredések és a hivatásától eltántorodott egyház belső megújhodásai megannyi példák arra, hogy az ige Isten kezében hatalmasabb fegyver, mint bármiféle emberi tudomány vagy földi hatalom. A reformáció, az Egyház megújhodása elesettségének idei után, az ébredések mind az igéből táplálkoznak. A szomjas lelkek, kik mint szarvas a folyóvizekre, vágyakoznak, hogy Isten színe elé kerüljenek, mind az igét áhítozzák. A megfáradottaknak ez a vigasztalása, a megtört szíveket ez erősíti, ez eleveníti meg a megholt csontokat és részesíti a bűnbocsánat kegyelmében a töredelmes szívű megtérőket. Biblia nélkül nincs Egyház. Mert a Biblia igéje építi, egyre építi s minden nemzedékben megújítja az Egyházat. Hányan veszik magános, elhagyatott leikekként kezükbe az írást, hányan olvassák eleinte elvonult csendességben! De az ige közösséget teremt, egybegyűjti azokat, akik belőle erőt, vigasztalást és bűnbocsánatot merítenek. Mint amikor a kicsi patakok vizei egy közös mederbe gyűlnek össze, hogy nagy folyamban görgessék árjukat a tengerbe, úgy gyűjti össze az ige az Isten kegyelmében részesült lelkeket szent közösséggé, az Egyházzá. Valóban, a Biblia az Egyház könyve. Belőle él és újul meg állandóan az Egyház, mint a mesebeli főniksz-madár, melyet ősrégi időktől fogva az Egyház képének szoktunk tekinteni.
