Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

46 7,1 2 3 4 5 6 7,1 2 4 7, 1—6: A felszabadulás a törvény hatálya alól. Feleditek-e, testvéreim, — olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt, — hogy a törvény csak addig uralkodik az ember fölött, amíg [az ember] életben van. A férjes asszonyt is az életben levő férjéhez köti a törvény, de ha a férj meghal, akkor már nem köti a törvény, mely férjéhez fűzte. Tehát: férje életében házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz. De ha meghalt a férje, nem terjed ki rá a törvény hatálya és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. így van veletek is, testvéreim! Ti is halottak vagytok a törvény számára Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, t. i. azéi, aki feltámadott a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert ameddig hústestben jártunk, a törvény által táplált bűnös szenvedélyek dolgoztak tagjainkban, hogy gyümölcsöt teremjünk a halálnak. Most azonban ránk, mint meghaltakra, nem terjed ki a bennünket megkötő törvény hatálya. Azért úgy szolgáljunk, mint akiket megújított a Lélek, ne pedig a törvénybetű régi szellemében. Már 6, 14 hangoztatta: „nem vagytok a törvény hatálya alatt!" Ez először arra a félreértésre adhatott okot, hogy a bűn a keresztyén ember számára mellékessé lett, sőt rosszindulatúlag az apostol szavait egyenesen felszólításnak lehetett venni a bűn cselekvésére. (6, 15). Ezt a félreértést, ill. rosszindulatú hamis magyarázatot az apostol elhárította. Azonban az a tétel, hogy a keresztyén ember felszabadult a törvénynek — Isten törvényének! — a hatálya alól, mérhetetlenül súlyos és elképesztően megdöbbentő megállapítás. Ennélfogva azt még tovább és pontosabban körül kell írni. Így tér rá az apostol a 7. fejezetben arra a kérdésre: mit jelent a törvény alól felszabadulni és mi a törvény értelme, helye az üdvtörténetben. Pál a következőkben olyanokhoz szól, akik „ismerik a törvényt". A görög kifejezés még többet mond: a keresztyén olvasók „értik" a törvényt, nem úgy, mint a zsidóság, mely ugyan szintén ismeri a törvényt, de annak értelmét „lepel takarja le előtte" (II. Kor. 3, 14). A következő fejtegetéseket éppen erre a belső, a tulajdonképeni értelemhez elható megértésre alapozza az apostol. A gondolatmenet kiindulópontja és alaptétele az, hogy a törvény az emberrel csak életében rendelkezik. A törvény hatálya azonban megszűnik, ha az ember meghal. Ezt a tételt az apostol a házassági jogon szemlélteti. A házasságnál is úgy van, hogy a törvény az asszonyt csak addig köti férjéhez, míg az életben van. Házasságtörő az az asszony, aki férje életében más férfival adja össze magát. Ellenben férje halála után a törvény hatálya megszűnt és az asszony szabadon választhat magának más férjet. — Ezt a házassági jogból vett példát használja fel az apostol arra, hogy megértesse a keresztyén embernek a törvény hatálya alól való felszabadulását. A keresztyén ember is „halott" (szószerint „megöletett", „a halál állapotába került") a törvény számára, a törvényhez való viszonyában, azért, hogy másé lehessen, t. i. hogy azé a Krisztusé lehessen, aki a halálból támadott fel. Az apostol által a házasságjogból vett eset példája azonban nem egészen világos. Már az a tétel sem magától értődő, hogy a törvény hatálya az emberre csak az életében terjed ki. Könnyen lehet olyan házasságjogot is elgondolni, amelyben ez a szabály nem áll, aminthogy pl. nem áll a végrendelkezési jognál sem. De az apostol nem ilyen elképzelhető lehetőségekre gondol,