Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

44 15 16 17 18 19 20 21 22 23 15 16 6, 15—23: Élet engedelmes hitben. Hogy is van tehát? Talán: „vétkezzünk, mivel nem vagyunk a törvénynek, hanem a kegyelemnek a hatálya alatt"? Semmiképen! Nem tudjátok-e, hogy akinek rendelkezésére bocsátjátok magatokat szolgául engedelmességre, annak vagytok a szolgái, annak engedelmeskedtek. És pedig vagy a bűnnek [a szolgái vagytok]; ennek vége halál. Vagy az engedelmességnek [vagytok a szolgái]; ennek vége [Isten] igazsága. Hála legyen Istennek, hogy csak voltatok szolgái a bűnnek, de hogy szívből alávetettétek magatokat a tanításnak a szerint a forma szerint, amelyre [Isten] vezetett el titeket. Mert felszabadulva a bűn alól, szolgáivá lettetek az igazságnak. Emberi módon mondom ezt embervoltotok gyarlósága miatt. Ahogyan rendelkezésére bocsátottátok tagjaitokat szolgáiul a tisztátalanságnak és gonoszságnak gonoszság cselekvésére, ugyanúgy bocsássátok most rendelkezésére a tagjaitokat szolgáiul az igazságnak, hogy megszenteltessenek. Mert ameddig szolgái voltatok a bűnnek, addig szabadok voltatok az igazságtól. De micsoda gyümölcsöt termett ez nektek? Csak olyasmit, ami miatt most szégyenkeztek! Mert a vége 'azoknak a dolgoknak a halál. Most azonban felszabadultatok a bűn alól és szolgáivá lettetek Istennek. Ez most oly gyümölcsöt terem, mely megszenteltetésre vezet, a vége pedig ennek örök élet. Mert a bűnnek zsoldja halál. Az Istennek kegyelmi ajándéka pedig örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Üj formában jelentkezik az a kérdés, amely már e fejezet elején is felvetődött. Vájjon nem jelenti-e a felszabadulás a törvény hatálya alól, hogy megmaradunk a bűn hatalmában? Vájjon nem hatalmasodik-e el a bűn az ember fölött, ha a törvény kényszerítő ereje nem zabolázza meg parancsolataival? Vájjon nem enged-e utat a bűnös kívánságok kiélésére a kegyelem és az a tudat, hogy Isten megbocsátja bűneinket? Lehet-e a kegyelemre erkölcsi követelést és általában erkölcstant felépíteni? Az apostol kereken visszautasítja azt a feltevést, hogy a felszabadulás a törvény hatálya alól a bűnben való megmaradást jelentené. Erről szó sem lehet, s ennek megvilágítására Pál olyasmire hivatkozik, amit olvasói „tudnak": hiszen ez a keresztyén hit és tanítás alapvető dolgaihoz tartozik. Ez az alapvető keresztyén felismerés pedig azt mondja, hogy akinek vagy aminek az ember önmagát, tagjait mintegy kiszolgáltatja, rendelkezésére bocsátja, annak a szolgájává válik, úgyhogy annak engedelmeskedik. Ez a keresztyén alapfelismerés tudja, hogy csak annyiban van különbség az emberek közt, hogy kinek vagy minek szolgálnak. Azonban nincs különbség köztük a tekintetben, hogy mindannyian szolgák, önámítás minden olyan gondolkodás, amely azt gondolja, hogy az ember mintegy ura volna a lehetőségeknek. Nem áll, hogy az ember minden esetben szabadon határoz és választ a lehetőségek közt, hogy fenntarthatja ezt az akarati és választó szabadságát és minden pillanatban teljesen megkötetlenül, mint a dolgok ura cselekedhetik. Az ember mindig hatalom alatt van. Vagy a bűnnek a hatalma alatt s akkor ez végezetül is halált eredményez. Vagy pedig „az engedelmesség szolgája", azaz egész életét engedelmesség, t. i. az Isten iránti engedelmesség hatja át,