Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)
I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)
39 15 16 17 szószerinti fordítása mondja). A bűn utat enged a halálnak, hogy királyi hatalommal hajtsa igájába az embereket, mert nem az a döntő, hogy valaki kimondottan parancsolatot szeg-e meg, hanem az, hogy bűnével engedetlenné lett és Isten ellen lázadt. Ádám esete és az a sors, melyet az emberiségre hozott, ősképe az eljövendő messiásnak. Titokzatos párhuzamosság van Ádám és Krisztus közt. Csakhogy ez a párhuzamosság ellentétes. Ezért kell hozzátenni az előző mondathoz azt, hogy „a kegyelmi ajándéknál nem az a helyzet, mint a (bűnbeesésnél, ill.) véteknél". A „bűnbeesés", ill. „vétek" szó ebben az összefüggésben nem adja teljesen vissza azt, amit a vele fordított szó kifejez. A görög szóval Pál a bűnre úgy gondol, mint olyan cselekedetre, melynél az ember „elesik", tehát mint bűn„eset"-re s egyúttal megjelöli vele ennek az esetnek az eredményét is, tehát azt, hogy aki bűnbe esett, az bűnben van, „vétkes". A helyzet nemcsak annyiban más a kegyelmi ajándéknál, hogy az éppen az ellenkezőjét eredményezi, mint Ádám bűnbeesése, hanem annyiban is, hogy Krisztus művének a hatása sokkal nagyobb és bizonyosabb, mint Ádám esetének következményei. Isten kegyelme sokkal nagyobb és hatásosabb, mint a bűn ereje. Ezért árad el olyan kimondhatatlan bőséggel „az egy Ember Jézus Krisztus kegyelme által való ajándék" (a szöveg szószerinti fordítása szerint). Az „Ember" Jézus Krisztusra való hivatkozás ebben az összefüggésben valószínűleg nem Jézust, mint (halandó) embert állítja szembe az első emberrel, Ádámmal, hanem az „ember" szó annak a héber kifejezésnek a fordítása, amelylyel Jézus mondotta magát „Ember"-nek, vagy pontosabban az „Ember Fiá"-nak, ahogy az evangélisták e kifejezést fordították és ahogy az az egyházi nyelvhasználatban is meghonosodott. Az Ember Fia Jézus, tehát az Istennek halálban és feltámadásban megdicsőült, az ég felhőin hatalommal eljövendő Fia áll szemben Ádámmal. — A „sokak" kifejezés a szövegben egy olyan görög szónak a fordítása, amelyet az apostol az ószövetségi szóhasználat nyomán alkaimaz (v. ö. pl. Ezs. 53, 6 és 12). E kifejezés eredeti értelme szerint nem azt mondja, hogy az összesek közül csak egy viszonylag nagy „sokaság"-ról van szó, hanem a beláthatatlan sokaságot jelöli meg, tehát értelme szerint annyi, mint „mindnyájan". De a párhuzam még egy ponton szorul kiigazításra, illetve pontosabb körülírásra. A Krisztus váltsága által a bűnös emberiségnek juttatott ajándék nem idéz elő olyan helyzetet, mint amilyen Ádám bűnbeesése következtében előállott. A bűneset következtében az ember ítélet alá került s az ítélet elítéléssé, kárhoztató ítéletté lett. Egyetlen egy embernek, Ádámnak az esete idézte fel az egész, az ősatya nyomdokain járó emberiségre az Isten kárhoztató ítéletét. A Krisztus váltságából nyert ajándéknál az eredmény Istennek az az ítélete, amellyel bennünket igazaknak fogad el. Sok egyes embernek sok bűnbeesése, vétke halmozódik fel az Ádám nyomdokain járó emberiségben. Mégis, ennek a sok véteknek a talaján Isten megtelepíti kegyelmi ajándékát és teremt igazakat, akik kedvesek előtte. Krisztus műve egyfelől az, hogy helyrehozza azt a kárt, amit a bűneset az emberiségben véghez vitt. De másfelől Istennek Krisztussal még ennél sokkal messzebbre tekintő céljai is vannak. Krisztus fordltja meg a történelem kerekét. Krisztusig a történelem az Istentől való elszakadást mutatja. Krisztusban lesz üdvtörténetté az emberiség élete. Krisztusban nyer értelmet és olvad egységgé minden isteni kinyilatkoztatás. Ez a kinyilatkoztatás pedig megmentő cselekedet. Ádám kiszolgáltatta az emberiséget a halálnak, azóta uralkodik a halál. Krisztus által azok, akik oly kimondhatatlan, túláradó bőséggel nyerik el a kegyelemnek és az igazságnak ajándékát, uralkodnak az életben, nevezetesen úgy, mint Isten örök életének az osztályosai. A kegyelem erősebb, mint a bűn, és az örök élet hatalma bizonyosabb, mint a halálé. Most az apostol még csak azt mondhatja a Krisztus által megváltottakról: uralkodni fognak (v. ö. I. Kor. 4, 8; 6, 3).