Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

A Római levél magyarázata - Köszöntés és bevezetés (1, 1—17)

12 az ó-ember nem fogadja be az Isten Lelkének dolgait, azok balgaság a számára" (I. Kor. 2, 14.). Ugyanakkor azonban Isten kinyilatkoztatása hitet munkál. Mindig azt célozza, hogy az ember hitre jusson. Ez éppen az isteni kinyilatkoztatás paradoxiája, az értelmünk számára hozzáférhetetlen titka, hogy Isten „hit alapján hitre" ajándékozza a megmentő, kegyelmes ítéletet: „igazságát". S ez nem Pálnak, vagy az első keresztyéneknek a kitalálása. Az apostol hangsúlyozza, hogy hasonló értelemben nyilatkozik már az ÓSz. is. Hab. 2, 4 mondja: „Az igaz ember hitből él". Életet, a szó igazi értelmében vett, Isten által ajándékozott, a halál hatalmát meggyőző életet csak az „igaz ember", az, akit Isten fogad el igaznak, nyer és pedig hite alapján. Nem mintha a hit volna az az emberi magatartás, amelyet Isten érdemként fogadna el és jutalmazna az örök «let ajándékával, hanem a hit „a Szentlélek (munkájának) a gyümölcse" (Gal. 5, 22.). Mint keresztyének teljesen az Isten műve vagyunk, akiket Krisztus Jézusban ő „teremt" a jó cselekedetre (Ef. 2, 10.).